A Metropolis Magazine 2003 óta rendezi meg a Next Generation Design Competition névre keresztelt versenykiírását, lehetőséget biztosítva a fiatal tervezőknek, hogy kifejezzék szellemi aktivizmusukat, társadalmi részvételüket és vállalkozó szellemüket.

Szélturbinák a már meglévő infrastruktúrába ágyazva

A Metropolis Magazine 2003 óta rendezi meg a Next Generation Design Competition névre keresztelt versenykiírását, lehetőséget biztosítva a fiatal tervezőknek, hogy kifejezzék szellemi aktivizmusukat, társadalmi részvételüket és vállalkozó szellemüket.

A 10000 $-ral díjazott első hely mellett, az ezzel járó nyilvánosság ösztönzi évről évre az indulókat, hogy gondolataikat konkrét formába öntsék.
A 2009-es téma az energiafüggőség volt. A témához és a munkához egy-két hasznos kapaszkodót is adtak a bírák. „Hogyan élünk és dolgozunk, mit használunk, és hogyan jutunk el egyik pontból a másikba, milyen rejtett költségeket jelentenek ezek és a környezet az egész tervezés során?  A fókusz legyen az olyan fejlesztendő területeken, mint a termékek, épületek, enteriőrök, kommunikációs rendszerek, a táj illetve minden egyéb eszköz, amely a témába illik. Mindezek felett az energiafüggőség és a designproblémák legyenek azok, melyek az egész projektet motiválják.”.  
A versenyt egy mérnökből és két építészből álló francia csoport nyerte, a kiírás történetében első „nem amerikaiként”. A csoport Wind-It designja a szélturbinákat a már meglévő infrastruktúrába, például a magasfeszültségű tornyokba építené be. Julien Choppin és Nicola Delon a párizsi Encore Heureux építészeti cég munkatársai, míg Raphael Menard a szintén francia Iosis Group kísérleti kutatásokat végző leányvállalatának, az Elioth-nak az igazgatója.

A szélerőműparkok telepítése nagy területet igényel, és a környező lakosság gyakran mérgelődik az elcsúfított látkép miatt. Természetesen, ennél nagyobb kihívásokkal is szembesülnek a tervezők, a terjeszkedésnél a további turbinák elhelyezése okoz gondot.  A győztes projekt a már kiépített, amerikai 157000 mérföldes távvezetékrendszert, illetve a magasfeszültségű tornyokat használja fel, utóbbiakba integrálva a szélturbinákat.  Alexandros Washburn, New York város tervezője egyenesen zseniálisnak nevezte az ötletet.  „A nyertesek a szélenergia-termelés egyik leégetőbb problémáját, a megkövetelt hatalmas struktúra elhelyezését oldották meg a széltornyokkal azonos méretű, már kiépített átviteli tornyok használatával”.

A másik fontos kérdés, hogyan juttatják tovább az energiát. A Wind-It erre egy egyszerű és praktikus megoldást talált, összekötve az energiatermelést és annak továbbítását, egy helyre lokalizálva azokat. Az előállított energiát azonnal a hálózatba lehet kapcsolni, kiküszöbölve egy, a célnak megfelelő, drága infrastruktúra kialakítását.
A projekt megvalósítása azonban nem problémamentes. Az amerikai elektromos hálózat ugyanis kicsi és öreg. Lehetséges, hogy azokon a területek, ahol a beépített turbinák a leghatékonyabban működnének, nem megoldható a villamosenergia eljuttatása a városokig, és ez minden vállalkozót megbénít. Egy beruházás az érintett hálózat teljes felújítását igényelné, jelentősen növelve a költségeket. A Wind-It kettő az egyben megoldása még így is a legkézenfekvőbb fejlesztés.

Ajánlott tartalom

A vizek sótartalmának növekedése evolúciós változásra kényszeríti a planktonikus szervezeteket

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai folyamatosan vizsgálják, hogy az emberi tevékenység, illetve az emiatt zajló klímaváltozás milyen változást okoz a környezeti feltételekben, és hogyan reagálnak erre az élőlények.