Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Néhány évvel ezelőtt az orchidea az átlagember számára megfizethetetlen dísznövények közé tartozott. Ma már azonban egy cserépbe ültetett orchideatő nem kerül többe, mint a szokványos szobanövények (azálea, nebáncsvirág, ciklámen, gloxinia) többsége.
Németországban a különböző fajokat képviselő orchideák a legkedveltebb dísznövények közé tartoznak. Ez egyrészt az utóbbi években bekövetkezett árzuhanásnak, másrészt a szakértők felvilágosító munkájának köszönhető. Korábban széles körben az a felfogás uralkodott (nem csak német földön), hogy az orchidea kényes növény; lakásban történő tartása, nevelése megoldhatatlan probléma egyszerű halandók számára. Számos szakkönyv, ismeretterjesztő brosúra nyomán azonban a virágkedvelők tömegei jöttek rá: az orchidea valójában ideális szobanövény, mivel bámulatos alkalmazkodóképessége révén a legmostohább körülmények között is megél, fejlődik. Dús virágzás viszont csak rendszeres gondozás (öntözés, átültetés, kártevőirtás) esetén várható tőle.
Az orchideák növekvő népszerűségére jellemző adat, hogy tavaly 110 millió cserepes példányt értékesítettek Európában a különböző fajokból (Phalaenopsis, Paphiopedilum, Cattleya, Zygopetalum, Cambria, Oncidium, Cymbidium). Öt évvel korábban még mindössze 15 millió tő talált gazdára az öreg kontinensen. A németek tavaly nem kevesebb, mint 400 millió euróért vásároltak orchideákat. A szédületes ütemű felfutás fő oka a termesztésben bevezetett új módszer, amely egyszerűbbé és olcsóbbá tette az egzotikus növények szaporítását. Régen ez meglehetősen bonyolult és drága eljárás volt. Természetüknél fogva ugyanis az orchideafélék magjai roppant csekély túlélési eséllyel rendelkeznek: a terméstokban rejlő 5-7 millió mag közül a szabad természetben általában csupán két vagy három darabból lesz virágzó növény.
Ezen segítettek a korszerű laboratóriumok, amelyekben különleges táptalajon nevelik, csíráztatják az orchideamagokat. Keresztezéskor pedig a növény zöld hajtásvégéből vesznek ki szövetsejteket, ezeket kis üvegcsékben vagy műanyag dobozkákban érlelik hormonok hozzáadásával előbb szövetcsomóvá, majd apró magonccá. Ezzel a módszerrel elvben korlátlan számú, genetikailag azonos növény állítható elő, amelyek 2-3 év elteltével virágoznak először. Az orchideák családjába mintegy 700 nemzetségen belül több mint húszezer faj tartozik – ezek közül azonban csak mintegy húsz faj csinált “karriert” szobanövényként. A legkedveltebb faj Európában a Phalaenopsis, amely jószerével tökéletesen alkalmazkodott korunk életkörülményeihez. Egy-egy virágzási szakaszban három hónapon át folyamatosan bontja ki gyönyörű színekben pompázó virágait (akad persze fehér változata is). Számára ideális az embernek is kedvező 20-23 fokos szobahőmérséklet, alig kell tápoldatozni, és beéri heti egy öntözéssel. Akkor sem történik tragédia (azaz kiszáradás), ha a család két vagy három hétre elutazik, és nincs, aki meglocsolja a Phalaenopsist. Kétévente viszont ajánlatos átültetni, mivel az orchideacserépben lévő különleges táptalaj (szubsztrát) idővel lebomlik és összesűrűsödik. Ezáltal a növényre juttatott öntözővíz nem tud lefolyni, a gyökerek pedig nem kapnak levegőt – megindul a rothadás, amely lassan, de biztosan a növény pusztulását okozza.
