Kezdőlap / Technológiák / Zöld autó / Biodízel / Miből csináljunk benzint?
Tudj meg többet: Biodízel

Miből csináljunk benzint?

Felületes szemlélőnek úgy tűnhet, a 2010-es évek derekán végre kezdi bevenni a kanyart az autóipar, és megindul az elektromos közlekedés felé. Ennek lehet örülni, vagy sem, lehet hinni benne, de nem muszáj, egy viszont biztos: alternatíva akadna bőven.

Benzint, dízelt és gázt, vagyis könnyen elégethető üzemanyagot sok mindenből lehet készíteni, egy részük még zöldebbnek is tűnik, mint a villanyautózás. Az elmúlt néhány évben, amióta szabad szemmel is látható mennyiségben kezdenek fogyni az elektromos autók, egyre többen foglalkoznak az egész hype létjogosultságát feszegető kérdéssel: a meseszép, virágillatú propagandához képest a valóságban mennyire jó nekünk az elektromos közlekedés? Van, aki kiszámolja, mennyi szén-dioxid-kibocsátással jár az ehhez szükséges áram előállítása, és akadnak életciklus-elemzések, amelyekből kiderül, hogy az üzem közbeni hatékonysággal üti ki a villanyautó a kibocsátási versenyben az aktuális konkurenseit, bár az akkumulátorok tömeges ártalmatlanítása, illetve újrahasznosítása a mai napig homályos téma.

Általában oda lyukadunk ki, hogy az elektromos autó tényleg jó a jelenleg domináns fosszilis üzemanyag-égetéshez képest, bár egyáltalán nem tökéletes megoldás. Divattal lehet eladni manapság az autókat, és a villanyautózás a nagy vásárlóerejű területeken többnyire divatos, ezért az autóipar vastagon bemártotta zöld mázba a frissen kihozott elektromos autóit. Hogy mi lesz belőle, évek, évtizedek múlva derül csak ki majd, egyelőre nem látszik a megoldás a villanyautó évszázados problémájára, a korlátozott hatótávolságra.

Sokszor szokták emlegetni az elektromos autózás korai megjelenését, főleg a Lohner-Porschét az 1900-as évek legelejéről. A helyzet az, hogy az alapvető bajok még mindig ugyanazok: a villanyautó túl drága, és nem megy elég messzire. Csak ma már elég fejlett a marketingtudomány, hogy még így is el tudják sütni egy kellően fanatizálható vevőkörnek.

Pedig lehet, hogy a világmegváltáshoz nem kéne mégsem letolt gatyával pingvinezni, lemondani az autózás alapvető előnyeiről. Ha a szén-dioxid-kibocsátást tekintjük a közlekedés sötét oldalának, egyszerűen olyan üzemanyagokat kellene gyártani, amelyeket nem a föld mélyéről bányászunk ki. És már meg is van oldva a probléma.

Sajnos ez nem olyan egyszerű, mivel még mindig magasan a legolcsóbb kőolajból lepárolni a benzint, dízelt, hiába hajtogatják vagy harminc éve, hogy negyven év múlva elfogy az olaj. Általában a jövedéki és egyéb adókkal növelt benzinárral tud versenyezni nettóban az alternatív módon előállított üzemanyag, amit ráadásul mindenféle kedvezményekkel támogatnak. Jókora biznisz lett belőle, óriási tűzerejű lobbija van Európában, és Magyarországon is sokan élnek belőle, sőt, saját szövetségük is van.

A múlt

A kezdetek kezdetén Rudolf Diesel is kísérletezett mogyoróolajjal, és bár a precíz források cáfolják, hogy az első motorja ezzel működött volna, az 1900-as párizsi világkiállításon növényivel mutatták be a találmányt. A mogyoróolaj persze túl drága volt, ezért a dízelmotor terjedésével azonnal átálltak gázolajra és egyéb kőolajpárlatokra, amelyeket azóta is használunk a dízelekben. Viszont köztudott, hogy a dízelmotorok fejlettségi szinttől függően sokféle üzemanyaggal elmennek kisebb, vagy nagyobb átalakításokkal, ami akár előny is lehet a regeneratív üzemanyagok térnyerése esetén.

Az évszázad első felét domináló Otto-motorok eleinte hasonlóképpen kevésbé voltak válogatósak az üzemanyagokkal szemben, háborús időkben sokszor még fagázzal is etették őket, amit ma szemrebbenés nélkül bioüzemanyagként emlegetnének. A nyomor szülte valószínűleg a motalkót is, a növényi eredetű kevert alkoholt is, amelyet a húszas, harmincas években és a háború alatt töltöttek benzinmotorokba. Akkoriban nem a környezetvédelem volt a fő motiváció, hanem az önellátás, mert amiből szeszt lehet gyártani, abból etanolt is.

A legkülönfélébb alternatív üzemanyagok elterjedésének az elmúlt évtizedekben két gátja volt. Egyrészt a hatalom nem fogadta nagy örömmel, ha a jövedéki adóztatás kihagyásával került autóba bármilyen üzemanyag, kivéve, ha ők is benne lehettek a buliban. Másrészt a technika fejlődésével egyre igényesebbek lettek a motorok az üzemanyagra: kigrammolt szabványok szerinti, kénmentes, és ki tudja, milyen egyéb követelményeknek megfelelő, adalékolt dízelt és benzint kell tölteni szinte minden ma kapható autóba, különben valami előbb-utóbb letérdel az érzékeny üzemanyagrendszerekben.

A közelmúltban változott kicsit a helyzet: amióta az úgynevezett bioüzemanyagból is pénzt lehet csinálni, furcsa mód megengedőbbek lettek a szabványok. A biodízel és az etanol sokkal agresszívebb a kőolajszármazékoknál, utóbbi a vizet is hajlamos magába szívni, és mindkettő a legfurmányosabb problémákat tudja okozni bizonyos járműtípusoknál. Mégis kötelező már bekeverni a kúton kapható üzemanyagba.

Mitől bio?

A biodízel, bioetanol baromi jól cseng, hiszen ami bio, azt kötelező a keblünkre ölelni, érte áldozatokat vállalni, és úgy általában szeretni. Ezért terjedhetett el a forgalmazók körében. Viszont ahogy sok mezőgazdász is szemrángást kap a biotermékek említésekor, a szigorú környezetvédők is ellenzik a bioüzemanyag elnevezés használatát.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Elon Musk: Hétüléses Tesla Model Y is érkezik még az idén

Elon Musk, a Tesla első embere ismét a Twitteren adott helyzetjelentést, amely alapján még idén számíthatunk az első hétüléses Model Y-ok leszállítására.