Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Az első generációs bioüzemanyagokkal kapcsolatosan külföldön és itthon is egyre gyakrabban és meggyőzőbben vetődnek fel komoly aggályok.
Az eddig is egyértelmű volt, hogy gazdaságosságuk jóval elmarad a hagyományos üzemanyagokétól és csak jelentős támogatással piacképesek. A bioüzemanyagok használatának lehetősége egyidejű a kőolajszármazékokkal működő motorok alkalmazásával. Újabb időkben, a ’70-es évek nagy olajár robbanásai hozták ismét előtérbe használatukat, de igazából a megállíthatatlanul növekvő igények, a véges kőolajforrások miatt ma már komolyan jelentkező szűkösség motiválta gyakorlati használatukat. A bioüzemanyagok forszírozott termelését és felhasználását az utóbbi évtizedben a környezetvédelmi szempontok, különösen pedig a CO2 kibocsátás veszélyesen növekvő ütemének radikális csökkentése determinálta. Az élhető globális környezet meghatározó feltételeinek esetleges megfordíthatatlanná váló romlási folyamatai, új dimenziókba helyezték a gazdasági tevékenységek globális megítélését. Miután a leselkedő veszélyeket mozgató tényezők szerepe is komoly elméleti és gyakorlati viták témája, de az igazi talány annak megválaszolása, hogy a mai, különösen pedig a jövőbeni veszélyek elhárítása, elkerülése érdekében a nagyon különböző fejlettségű és eltérő környezeti adottságokkal bíró országoknak milyen áldozatokat kell, lehet és érdemes vállalniuk.
Miután a kialakult helyzet több eleme is ismeretlen, vagy vélelmezett összefüggéseket takar, gazdasági értelmezésük, racionalitásuk a mai közgazdasági eszközökkel nehezen bizonyítható, így inkább a hitek, a víziók világába sorolandók. Sokan a lobbik harcaként jellemzik a kialakult vitákat. Első ránézésre kézenfekvő megoldásként adódó első generációs megoldásokról – szélesebb körű elterjedésük után – kiderült egyrészt, hogy a teljes vertikumra számított energiamérlegünk enyhén szólva vitatható, pozitív hozadékot nem eredményez. Másrészt, amennyiben komolyabb szerepet szánunk az igények kielégítésében, úgy a mezőgazdasági termelést és az élelmiszerárakat komolyan befolyásolják, és végül a tömegszerű – például cukornád, kukorica – termelésük már ma is érzékelhető torzulásokat okoz, amelyek globális kihatásai túlkompenzálják hasznosításuk során tapasztalt kedvezőbb CO2 kibocsátási mutatókat.
Az a döbbenetes helyzet van kialakulóban, hogy miközben az EU élharcosa a környezetvédelemnek, a bioüzemanyagok használatára ambiciózus direktívákat fogalmaz meg, igényeinek jelentős részét valószínűleg importból szerzi majd be, például a dél- amerikai esőerdők vészesen fogyó területeinek árán: amit Európában a CO2 kibocsátásban megtakarítunk, a világ más térségeiben legalább ennyivel rontjuk a globális CO2 mérleget. A korszakváltás előtt álló energiapolitikának részévé kell válnia, hogy az első generációs bioüzemanyagok összességében nem lehetnek alternatívái a hagyományos üzemanyagoknak. Közép-távon inkább a földgáz, az elektromos meghajtás és annak változatai jöhetnek számításba. Hosszabb távon a mezőgazdasági növények teljes hozamát átalakító technikáktól várhatunk racionális megoldást.
A pénzügyi-gazdasági válság után megváltozott gazdasági összefüggések felerősítették az első generációs bioüzemanyagokkal szembeni kételyeket. Éppen ezért aligha eltúlozható jelentőségű, hogy a most formálódó hazai energiapolitikai koncepció az eddigi frontális, kerül, amibe kerül megközelítéssel szemben, az új helyzet megkívánt visszafogottsággal értékeli, a hazai bioüzemanyag termelésének és felhasználásának kérdését. Megítélésem szerint a hazai mezőgazdaságnak általában nincs komparatív előnye, bár bizonyos termékek és térségek racionálisan átalakíthatóak ilyen célú termelésre. Korszerű, versenyképes termelés esetén nincs foglalkoztatási többlet, sok munkaerő felhasználás esetén ugyanis a bérek nemigen haladhatják meg a munkanélküli segély szintjét. Tetszik, nem tetszik, az üzemanyagok tipikusan tőzsdei tömegtermékek, ahol a nagyságrendi megtakarítás a legfontosabb globális versenyképességi tényező. Ennek hatását csak részben ellentételezheti a gyakran felvetődő komplex hasznosítás, amelynek hatékony technikája még a távolabbi jövő zenéje, nem is említve az ilyen hasznosításhoz kívánatos – nálunk annyira reménytelen – magas szintű társadalmi-gazdasági-szervezési együttműködés követelményét.
Budapest, 2011. július 12.
Dr. Hegedűs Miklós
GKI Enegiakutató Kft.
