Tudj meg többet: Hibrid meghajtás

Vízpára a buszsávban

El tudna képzelni egy olyan világot, ahol bűzös, fekete füstgomolyag helyett diszkrét, frissítő harmatfelhő lengi be a buszok útvonalát?

Aarau, Bolzano, Milánó, London és Oslo. Ha valahol, ebben az öt városban igazán jó lesz idén kerékpározni, sétálni vagy csak élni – ezeken a helyszíneken indítja be ugyanis üzemanyagcellás tömegközlekedési projektjét az Európai Unió. Összesen 26 darab buszt állítanak szolgálatba, tehát világmegváltásról nincs szó, de a CHIC (Clean Hydrogen in European Cities, azaz tiszta hidrogén az európai nagyvárosokban) projekt csupán az első lépés egy igen hosszú, de annál is fontosabb folyamatban. Az üzemanyagcella hidrogénből és oxigénből, elektrokémiai úton fejleszt elektromos áramot, a folyamat mellékterméke (azaz a „kipufogógáz”) színtiszta víz. Hátránya viszont, hogy ma még a hatalmas német piacon is egy kezünkön megszámolhatjuk a hidrogéntöltő állomásokat, tehát a CHIC projekt legalább annyira szól az infrastruktúra, mint a közlekedési eszközök fejlesztéséről. A munka előkészítéseként három németországi és egy kanadai város adja át tapasztalatait a 26 millió eurós költségvetésű programnak: ők az úttörők úttörői, akik különböző kezdeményezések formájában már akár egy évtizede tesztelik az üzemanyagcellás buszokat.

A CHIC program különleges járműveit három gyártó, a Van Hool, a Wright és a Mercedes-Benz szállítja. Korántsem kezdőkről van szó: a Mercedes második generációs Citaro buszai a mai napig három kontinens tizenkét szolgáltatójánál teljesítettek szolgálatot, a harminchat jármű problémamentesen tett meg 2,2 millió kilométert – többek között Hamburgban is. Európa 2011-es zöld fővárosában eddig közel kétmillió utast szolgáltak ki üzemanyagcellás buszok, igen jó, kilencven százalékos rendelkezésre állással. Berlin a hidrogénüzemű közlekedés egyik bázisaként 2002 óta aktív résztvevője különböző kutatási programoknak, az észak-amerikai Whistler pedig a tavalyi téli Olimpiai játékok társ-helyszíneként állított szolgálatba húsz darab üzemanyagcellás járművet. Köln, a nulladik fázis utolsó állomása tavaly tavasszal csatlakozott az előőrshöz – cserébe novemberben ők indíthatták hivatalosan útjára a CHIC projektet, amelynek végállomásán 14 európai régióban (Amszterdamtól Torinóig, Barcelonától Helsinkiig, Birminghamtől Rómáig) valósulhat meg a szériaüzemű hidrogénhajtású tömegközlekedés, és vele a mérhetően tisztább környezet: a hamburgi hidrogén-flotta például 49 ezer üzemóra alatt 800 tonnával mérsékelte a levegő széndioxid-terhelését.

Ajánlott tartalom

Vajon hány darab elektromos töltőállomás van Magyarországon?

Közel 500 darab engedélyköteles elektromos töltőállomást helyeztek üzembe Magyarországon 2019 áprilisáig, a töltőállomásokhoz tartozó kútfejek száma pedig meghaladja a 800-at.

Nincs hozzászólás

  1. Az ilyen alkalmazások lendíthetik fel a technológia sikerét. Nem kell költséges töltőállomás infrastruktúrát kiépíteni, mert a buszok állandó pontok között mozognak és mindig egy helyen tankolnak. Sok ember használja (nem csak egy szűk réteg privilégiuma), így sokan szembesülhetnek az előnyeivel.

  2. Hát még akkor, ha a végállomáson alternatív energiával (nap, szél, geo) állítanák elő a hidrogén legalább egy részét szintén hidrogén cellával.
    De sajnos itt is az látszik, hogy a gazdag országok és emberek használják ezeket a technológiákat, mert szűk látókörű vezetőink még mindig az olaj és gáz bizniszben érdekeltek.
    Pedig ez az iparág lehetne a kitörés az ipari fejlesztés és munkahelyteremtés felé. Lenne agykapacitás a saját eszközök fejlesztésére, gyártására, napfény, víz és talajhő a hidrogén gyártáshoz, csak akarat nincs, mert ha az lenne, akkor pénz is jutna rá.