Kezdőlap / Rovatok / Zöldinfó / Környezetvédelem / Rezsit akartak csökkenteni, a fél város ólommérgezést kapott
index

Rezsit akartak csökkenteni, a fél város ólommérgezést kapott

Szétrohadó vezetékek, mérgező ivóvíz, beteg gyerekek, tehetetlen hatóságok, maszatolás és egymásra mutogatás. Mielőtt szomorúan bólogatni kezd, hogy igen, sajnos így megy ez Afrikában, gyorsan szólunk, hogy ez éppen most az Egyesült Államok közepén, a Michigan állambeli Flint városában történik.

A városvezetés spórolni akart a vízszolgáltatáson, de a dolog rosszul sült el: másfél év után váltottak vissza, addigra több száz gyerek kaphatott ólommérgezést, és Obama elnök is szükségállapotot hirdetett. Flint esete máshol is megismétlődhet.

Flint története kísértetiesen hasonlít a közeli metropolis, Detroit hanyatlásához. A hatvanas években még mindkét város virágzott, de a gazdaság gerincét adó autóipar összeroppanása után rohamtempóban kezdtek hanyatlani, és a csendes pusztulás a mai napig emészti őket. Már csak a méretei miatt is a 2013-ban csődöt jelentett Detroit vált az ipari enyészet szimbólumává, de Flintben is hasonlóan zajlott a folyamat: összeomlás, gazdasági válság, bezáró gyárak, kivonuló cégek, tömeges elvándorlás, kiürülő város, pusztulás, elszegényedés.

Bár Flint hivatalosan nem ment csődbe, olyan mélységekben járt, hogy Michigan állam kinevezett egy válságmenedzsert, aki a város talpra állítását volt hivatott levezényelni, és ennek megfelelően döntéshozói hatalmat is kapott. A hatvanas évek óta a lakosság gyakorlatilag megfeleződött, emiatt a város adóbevételei is megcsappantak. Fejlesztésekről, az elöregedő infrastruktúra felújításáról nyilván álmodni se tudnak, de az alapvető szolgáltatásokat továbbra is biztosítaniuk kell, ezért ott spórolnak, ahol csak tudnak. Néhány évvel ezelőtt pedig úgy tűnt, hogy a vízszolgáltatás éppen egy ilyen terület.

Spórolás helyett katasztrófa

Flint évtizedeken át a Huron-tó vizét használta, amelyet Detroitban kezeltek. A város már 1963-ban azt tervezte, hogy saját vezetékrendszert építenek a tóhoz, de a projektet egy korrupciós botrány miatt le kellett állítani, így a város leszerződött Detroittal. Ez a megoldás viszont drága volt, ezért újra és újra felmerült a saját rendszer kiépítése. Végül a 2010-es évek elején körvonalazódott egy regionális terv, amely szerint Flint más környékbeli városokkal összefogva kiépítene egy új rendszert, és létrehozná a Karegnondi Vízügyi Hatóságot. Ez szintén a Huron-tóból szállítaná majd a vizet, csak olcsóbban, mint a detroiti szolgáltató.

A város el is fogadta a tervet, csakhogy az új hálózat nem készül el 2016 második feléig, a detroiti szerződés viszont 2014 elején lejárt. A vezetés akkor úgy számolt, hogy jobban járnak, ha új szerződés helyett ideiglenesen a helyi Flint folyó vizét használják, amely addig csak tartalékmegoldásnak számított. Ettől a kevesebb mint két év alatt

ötmillió dolláros rezsicsökkentést vártak.

A váltás 2014 áprilisában meg is történt, Flint megkezdte a saját folyóvíz helyi kezelését a városi vízműben. A helyiek már akkor aggódtak, és kezdettől fogva panaszkodtak a vízminőségre, de a hatóságok mindenkit megnyugtattak, hogy ha bármilyen probléma adódna az ivóvízzel, 24 órán belül értesítik őket. Ez az értesítés végül kicsit megcsúszott: olyan másfél évet kellett rá várni.

Ennyi időbe telt, mire a város és az állam vezetése a sorozatos tagadás után belátta, hogy baj van, és tényleg kritikus szintre emelkedett az ivóvíz ólomtartalma, ami a rossz minőségű folyóvíz és az ósdi ólomvezetékek találkozásakor oldódott bele a vízbe. Pedig addigra független tanulmányok már többször is megkongatták a vészharangot. A megvizsgált gyerekek 5 százalékánál, súlyosabban érintett területeken több mint 10 százalékuknál mértek az átlagosnál sokkal magasabb ólomszintet. Egyes becslések szerint a 100 ezres városban

6-12 ezer gyerek lehetett kitéve a mérgezésnek.

A hatóságok sorozatos bénázása oda vezetett, hogy először nem akadályozták meg a problémát, aztán későn ismerték fel, hogy baj van, de még a balhé kipattanása után is túl lassan reagáltak:

Nem végezték el a szükséges kezelést, amellyel megelőzhető lett volna a vezetékek korróziója, így a mérgezés.

A helyi és állami hatóságok egymással pingpongoztak, hogy kinek kellene tennie valamit, és egyáltalán, hogy milyen szövetségi előírásoknak kellene megfelelni, és hogyan.

A vízminőségi tesztek nem voltak elég alaposak és körültekintőek.

Figyelmen kívül hagyták a lakossági panaszokat.

Nem vették elég komolyan a szakértői jelentéseket sem.

Hiába tért vissza októberben a detroiti vízműhöz a város, a helyi folyóvíz olyan mértékben megrongálta a vezetékrendszert, hogy ezek után se feltétlenül életbiztosítás csapvizet inni, a lakosság utókezelése pedig hosszú éveket és dollármilliókat emészthet fel.

A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

index

Kínai óriásfarmmal szívatnák meg az EU-t

Két éve vív gazdasági háborút Oroszország az Európai Unió ellen, és egyelőre nem úgy fest, hogy túlságosan megsínylené a 2014 augusztusában bevezetett élelmiszer-embargót.