Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Ahhoz képest, hogy eleve nem tűztek hatalmas célt a Varsóban zajló klímakonferencia elé, katasztrófa közeli helyzetben ér véget az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó testületének éves tanácskozása. Még egy vázlat sincs a minden államra kötelező klímavédelmi egyezményről, és gyorsan haladunk afelé, hogy a rosszabbik éghajlatváltozási forgatókönyv váljon valóra.
Mi az ENSZ klímakonferenciáinak célja? Elvileg az, hogy 2015 végén, húsz évvel azután, hogy először kezdtek az államok csúcsvezetői klímaügyekről tárgyalni, megszülessen az a nemzetközi jogi egyezmény, amelyben minden állam vállalja, hogy kevesebb üvegházhatású gázt enged a légkörbe. Ez azért fontos, mert az elképesztő ütemben fejlődő Kína, India és Brazília nagy szennyezővé vált, de nem részese a kibocsátás csökkentéséről szóló, 1997-es kiotói jegyzőkönyvnek; és a második legnagyobb kibocsátó, az USA nem ratifikálta az egyezséget, tehát szintén kimaradt belőle.
Ebben a folyamatban csak egy köztes állomásnak számít a 19. klímakonferencia a lengyel fővárosban. A tanácskozáson azoknak az országoknak (például Magyarország) szakértői és éghajlatpolitikával foglalkozó döntéshozói vettek részt, amelyek tagjai az ENSZ klímaváltozási keretprogramjának, az UNFCCC-nek. Az elképzelés az volt, hogy Varsóban mintegy letakarítják az asztalt, megegyeznek számos technikai részletről, és megállapodnak arról, hogy a következő évben minden ország közli, hogy mennyi üvegházgáz-csökkentést vállal, hogy 2015 őszén Párizsban tényleg alá lehessen írni az átfogó megállapodást.
Ettől viszont még távol állnak a tanácskozók, és Varsóban sem sikerült határozott lépést tenni a cél felé. Az Európai Unió és az USA annak érdekében gyakorol nyomást, hogy az összes állam jelentse be 2015 elejéig, hogy mennyivel akarja visszavágni üvegházgáz-kibocsátását, hogy a többiek értékelni tudják a vállalást, és legyen idő véglegesíteni a párizsi megállapodást. Az Indiát, Kínát és Venezuelát is tömörítő fejlődő államok koalíciója viszont el akarja kerülni, hogy klímavédelmi céljaikat egy nemzetközi testület elemezze, azzal érvelve, hogy előbb a fejlett államoknak kell nagyobb csökkentést és nagyobb, a fejlődőknek járó pénzügyi támogatást vállalniuk. A további tárgyalásokat bonyolítja, hogy a fejlődők között is sok az ellentét, hiszen vannak nagy szénhidrogén-készletekkel rendelkező államok (például Kína), amelyek ezt ki is akarják használni, és olyanok, akiknek már most sok veszítenivalójuk van a klímaváltozás miatt (számos afrikai és dél-amerikai állam ilyen).
Egyik botrány a másik után
A tanácskozás akadozva és rossz hangulatban zajlott a varsói focistadion pályáján felépített ideiglenes konferenciaközpontban. Mindez azzal kezdődött, hogy a fülöp-szigeteki delegáció vezetője, Yeb Sano egyértelműen a klímaváltozáshoz kötötte az országán végigpusztító Haiyan tájfunt (ez a kutatók szerint nem egyértelmű). Sano ezután ezt írta a Guardian napilapban: „ideje, hogy a klímaszkeptikusok alászálljanak az elefántcsonttornyukból”, mert „a klímaváltozás olyan őrület, ami meg lehet állítani”.
A természeti csapás után Japán volt a fő téma. A japán küldöttség közölte, hogy 2020-ra korántsem fogja 25 százalékkal csökkenteni üvegházgáz-kibocsását, sőt 3 százalékkal növelni fogja. Az indoklás szerint ennek a fukusimai atomkatasztrófa az oka, ugyanis a következő években jóval nagyobb szükség lesz a gáz- és szénerőművekre a szigetországban. A tanácskozáson megfigyelőként szereplő környezetvédő szervezetek szerint ezek után az a félő, hogy az új, klímaszkeptikus ausztrál kormány is kihátrál a korábbi csökkentési vállalásai mögül.
Aki abban reménykedett, hogy a lengyel házigazdák igyekeznek elsimítani az ellentéteket, az tévedett. A szervező lengyel kormány két napot biztosított a klímakonferencia keretében a legnagyobb, szénbányászattal foglalkozó cégek bemutatkozására. A különrendezvény annak ellenére jött létre, hogy valószínűleg az összes részt vevő előtt ismert tény, hogy leginkább a szénerőművek szén-dioxidja miatt nő a Föld átlaghőmérséklete (Lengyelországban túlnyomó részben szénerőművek állítják elő az áramot).
A teljes cikk itt olvasható.
