Rendelje meg most kedvezményes áron a Passzívházak című könyvet 3950 Ft-ért! (x)

A mai terminológia szerinti passzívház történet valamikor a 1980-as évektől kezdődik. Ekkor ugyanis Skandináviában már az alacsony energiaigényű épületek erős térnyerése figyelhető meg. Helyi egyetemeken már komoly épületszerkezettani kutatásokat folytattak az ilyen épületek továbbfejlesztési irányait keresve. Az alapok kidolgozása során arra a megállapításra jutottak, hogy megfelelő tájolás mellett, kompakt tömegű és kiváló hőszigeteléssel rendelkező, légtömör épületek építhetőek, melyeknél kiemelten jó hőszigetelésű nyílászárók és ellenőrzött szellőztető berendezések működtetése mellett elhagyhatóak a hagyományos fűtőberendezések. Az első ilyen, az ekkor kidolgozott elméleteket a valóságba átültető épület megépítésére a 90-es évek elején Németországban került sor. Ekkor, a helyi minisztérium anyagi támogatásával, Wolfgang Feist német fizikus professzor vezetésével (aki később, 2001-ben munkájáért Németországban Környezetvédelmi Díjjal jutalmaztak) munkacsoport alakult. Ekkor dolgozták ki azokat az építési elveket, amelyek mentén 1991-ben Darmstadt városában megépült a világ első passzívháza.

A megvalósítás középpontjában az energiaveszteségek kiküszöbölése, a hővédelem és a hővisszanyerés állt. Az épület egy 4 lakásos sorház, melyre megépítését követően is fontos szerep hárult. Az épület működését hosszú éveken keresztül tudományos alapossággal monitorozták, ezzel is segítve, pontosítva az addig összegyűlt tapasztalatokat. A mérések kimutatták, hogy az eredeti célkitűzéseket sikerült elérni. A fűtési energiafelhasználás az első fűtési szezon közel 20 kWh/m²év értéke után kb 12 kWh/m²év értékre állt be. 9 év használatot követően az épület tartósságát kiértékelendő ismételten végezték nyomás- és termografikus vizsgálatokat is. Ezek igazolták, hogy az épület továbbra is teljesíti a légtömörségi kritériumokat, valamint mentes a hőhidaktól.

A társasházat eredetileg felszerelték hagyományos fűtési rendszerrel és fűtőtestekkel is, de a mérési eredmények illetve a használók beszámolói, tapasztalatai is azt igazolták, hogy ezekre nem volt szükség. A fűtés egyedül a szellőző levegő melegítésével biztosítható volt. Sőt az egyik lakást kísérleti szinten továbbfejlesztették, ’nulla energiás házzá’ (a kísérlet ideje alatt egy éven át egyáltalán nem kellett fűteni). Az első prototípus – a híressé vált darmstadti passzívház - tökéletesen teljesítette tehát a kitűzött célokat. Ezt követően kezdődött a kutatás második fázisa, amelyben a fő célkitűzés a kivitelezési többletköltségek lefaragására irányult. A megépült passzívházak száma közben folyamatosan emelkedett. 1999-re kb 300, 2006-ra már kb 6000 passzívház besorolású épület készült el Európában. A mennyiségi változás jelentős pozitív hozadékkal is járt. Egyre több minőségi termék jelent meg a piacon, s közben fokozatosan csökkentek azok árai is.

A teljes cikk itt olvasható.