Klímacsúcs – Peking nem enged

Felhők gyülekeznek a klímakonferencia felett, Kína bírálja a gazdag országokat tétlenségük miatt és Kína határozott választ adott a fejlődők körében keletkezett zavarra – ilyen és ehhez hasonló címekkel jelentek meg helyszíni tudósítások, összefoglalók a kínai sajtóban az ENSZ koppenhágai konferenciájának állásáról.

“A gazdag országok úgy látszik, híján vannak a politikai szándéknak, hogy komolyan foglalkozzanak a globális felmelegedéssel” – idézi a China Daily és Global Times is Szu Vejt (Su Wei), a kínai delegáció helyettes vezetőjét, aki a nem hivatalos dán megállapodás-tervezetet kommentálva megjegyezte, a szövegből arra lehet következtetni, hogy a gazdag országok ki szeretnének térni a kyotói egyezményben vállaltak elől és több felelősséget raknának a szegényebb nemzetekre. Lényegében azonos tartalmú véleményt közöl a Zsenmin Zsipao (Renmin Ribao) is Jü Csing-tajtól (Yu Qingtai) Kína különképviselőjétől, aki azt mondta: “Az éghajlatváltozás megoldására irányuló igyekezet közben nem szenvedünk hiányt dokumentumokban, csak az őszinte szándék hiányzik a fejlett országok részéről”.

Az üvegházhatású gázok csökkentésének – a fejlődők számára – 2020-ig megszabott nyilvánosságot kapott tervszámok kapcsán Szu Vej egyenesen tisztességtelennek nevezte azt, hogy határt szabnának a még fejlődésben lévő nemzetek számára úgy, hogy a legfejlettebbek még növelhetik a kibocsátásukat. A fejlett államoktól a felzárkózóknak szánt 2010 és 2012 közötti – alkalmazkodást segítő – tízmilliárdos támogatási összegre Szu azt mondta, csepp a tengerben: “az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán nem tett le eleget az asztalra, ez a világ lakosságát alapul véve, kevesebb mint fejenként két dollár” – mondta.

Szu szerint Koppenhága sikere attól függ, mit mond, és mit tesz az Egyesült Államok, s egyúttal csalódottságának adott hangot Washington eddigi vállalásával kapcsolatban. “A 2005-ös szint 17 százalékos csökkentése nem tekinthető sem figyelemre méltónak, sem jelentősnek” – jegyezte meg a kínai szakértő, hozzá téve, hogy az EU 20 százalékos vállalását is kevesli. Japánnak – a világ ötödik legnagyobb kibocsátójának – 2020-ig tett 25 százalékos vállalása Szu véleménye szerint nem valós, mivel Tokió kapcsolódó feltételei teljesíthetetlenek.
Hszie Csan-hua (Xie Zhanhua) Kína klímaügyi főképviselője, a nemzeti fejlesztési- és reformbizottság helyettes vezetője a kínai sajtóban most ismét megerősítette, hogy országa konstruktív szerepet kíván játszani a jelenlegi megbeszéléseken, és egyben kifejezte reményét, hogy Barack Obama, amerikai elnök újabb konkrét hozzájárulásról fog beszámolni Koppenhágában.

Ami Tuvalu felvetését illeti a nagy felzárkózó országok kötelezettségvállalására vonatkozóan, arra Tuan Csie-long (Duan Jielong), a kínai külügyminisztérium jogi osztályának vezetője – akit a South China Morning Post idéz – egyértelmű választ adott. “Minden olyan kísérlet, amely arra vonatkozik, hogy a fejlődő országok számára újabb követelményeket támasszon ellentétes a nemzetközi közösségben már elfogadott konszenzussal. E kérdésben a fejlődő országok túlnyomó részt egységesek.”
A már idézett Hszie szerint Kína nyitott a hosszú távú, 2050-ig szóló korlátozási tervek elfogadására, de szerinte előbb a fejlett országoknak meg kell tenniük a maguk vállalását a 2020-ig terjedő időszakra és a fejlődő világ támogatására. “Nem vonjuk kétségbe a hosszú távú célok fontosságát, de előbb középtávon kell a problémákat rendezni” – véli Hszie.

“Bízunk abban, hogy a fejlett országok kibocsátása az 1990 évinek 25-40 százalékára csökkenthető – jegyezte meg Hszie Csan-hua. Korábban a tárgyalások alkalmával Kína ragaszkodott a 40 százalékos mértékhez.
Peking – a nyilatkozatok alapján – szeretné, ha egy végleges és elfogadott egyezmény születne Koppenhágában, de ha erre nem kerülhet sor, akkor is júniusig “nagyon jó lenne” megállapodásra jutni.

Ajánlott tartalom

A vizek sótartalmának növekedése evolúciós változásra kényszeríti a planktonikus szervezeteket

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai folyamatosan vizsgálják, hogy az emberi tevékenység, illetve az emiatt zajló klímaváltozás milyen változást okoz a környezeti feltételekben, és hogyan reagálnak erre az élőlények.