Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Tudta-e, hogy 1960-ban 1 hektár föld két embert látott el élelemmel, 1995-ben négyet, 2025-ben pedig már ötöt kellene? Gondolt-e már arra, hogy ha Zambia termőterületeinek 60%-át ténylegesen hasznosítanák, akkor nem lenne szükség GMO-ra?
Átgondolta-e már, hogy vajon az unió lakosságának 99%-a miért GMO-ellenes? A világ népessége 2045-re eléri a kilenc milliárdot, a „globális középosztály” az öt milliárdot, ezek az embertömegek pedig a jelenleginél 70%-kal több élelmiszert követelnek majd. A termőföld és a természeti erőforrásaink viszont erősen korlátosak, így nem kérdés, hogy ezeket a jelenleginél sokkal hatékonyabban kell felhasználnunk. A brüsszeli FFA-ról jelentjük.
A Syngenta és az ELO (European Landowners’ Organization) kezdeményezésére Brüsszelben megrendezett FFA (Forum for the Future of Agriculture) konferencián a világ szakmai elitje, politikai, gazdasági döntéshozók és termelők gyűlnek össze minden évben, hogy megkíséreljenek válaszokat találni a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerelőállítás legégetőbb kérdéseire. Az idei fórum témája a fenntartható intenzív mezőgazdaság (sustainable intensification, vagy barátságosabb nevén smart farming), amely úgy tűnik, hogy az egyetlen válasz az emberiség egyre növekvő szükségleteinek kielégítésére. Az FFA-ra a világ minden tájáról – Európától Amerikán át Zambiáig és Indiáig – érkeznek a mezőgazdasággal és a kapcsolódó iparágakkal foglalkozó szakértők.
A fórum első, 2008-as megszervezése azon a felismerésen alapult, hogy az Európai Unió agrárpolitikája és iparági szabályozási környezete még mindig a tegnap problémáinak megoldására fókuszál (így pl. túltermelés, intervenció) és nem reagál a mezőgazdaság és élelmiszertermelés legújabb kihívásaira. A konferencián olyan globális problémák kerültek górcső alá, mint a Föld növekvő népességének élelmezése, a változó élelmiszerfogyasztás, a magasabb minőségű, táplálóbb élelmiszertermelés kihívásai. A megújuló energiák iparági hasznosítása, a klímaváltozás, az urbanizáció és a mezőgazdasági területek visszaszorulása, a csökkenő vízkészletek és a pusztuló talaj problémája szintén kiemelt témaként kerültek megvitatásra, és olyan komplex kérdésekis teret kaptak, mint a fejlődő országok élelmiszerellátása, a GMO technológia megítélése vagy a mezőgazdasággal foglalkozó népesség elöregedése. Az európai szakértők eközben arra keresik a választ, hogy ezekkel a kihívásokkal az Európai Unió hogyan tud megküzdeni.
A konferencia nyitóbeszédében Pascal Lamy, a WTO korábbi vezérigazgatója a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerellátás globalizálódó világban betöltött szerepéről beszélt. A globalizáció minden területen sürgető kérdéseket vet fel, a mezőgazdaság esetében azonban ezek a kérdések a többi iparágnál lényegesen kényesebb területeket érintenek. Az egyre „éhesebb” világ élelmiszerellátásáról van szó, amely a technológiai, jogi és szabályozási kérdések mellett súlyos társadalmi és etikai problémát vetnek fel – fejtette ki Lamy.
A globalizációs folyamatok a mezőgazdasági termények és az élelmiszerek kereskedelmét is alapvetően határozzák meg, azonban ezek a folyamatok itt a megszokottól eltérő szabályok szerint viselkednek – húzza alá a szakember. A nemzetközi kereskedelem volumene dinamikusan növekszik, azonban a megtermelt javaknak a többi iparágban megszokottnál kisebb aránya kerül be a globális kereskedelembe a termelési-technológiai sajátosságok (a termelés helyhez kötöttsége), a lokális felhasználás jelentősége, és nem utolsó sorban a mezőgazdaságot világszerte erősebben érintő protekcionista törekvések miatt. A termelő védelme mindig is alapelvként határozta meg a mezőgazdasági termelési folyamatokat, a kereskedelemben pedig az exportkorlátozások töltenek be lényeges szerepet – teszi hozzá.
Irány Afrika
Globális szinten az élelmiszertermelést és kereskedelmet napjainkban két kulcsfontosságú trend határozza meg. Az egyik közgazdasági alapelvekre épül, a folyamatokat a – többi iparághoz hasonlóan – a kereslet-kínálat határozza meg, ami alapvetően a mennyiségi kérdéseket vet fel: a világ élelmiszer iránti kereslete rohamosan nő, elsősorban a népesség növekedése és a fogyasztói szokások megváltozása, másodsorban a bioüzemanyagok elterjedése miatt. Míg a keresleti oldal mozgatórugója Kína, a kínálati oldalon Afrika a kulcsszereplő – a fekete kontinens hatalmas termelési potenciállal és kiaknázatlan lehetőséggel rendelkezik. Mikhail Orlov, az Ambika Group alapítója meglepő nézőpontból világítja meg a kérdést: ha Afrika potenciálját kihasználnánk, és akár csak Zambia mezőgazdasági termelésre alkalmas területeinek 60%-át ténylegesen bevonnánk a termelésbe, akkor a világ élelmiszerellátásának problémája jó időre megoldódna, és ma nem kéne a GMO-ról vitatkoznunk.
A másik meghatározó trendet az élelmiszertermelés minőségi vonatkozásai alakítják. Az föld lakossága egyre jobb minőségű élelmiszereket követel, és egyre olcsóbban. A nyomás az egyre szélesebb középosztály felől érkezik: a „globális középosztályt” napjainkban megközelítőleg 2 milliárd ember alkotja, ami 2030-ra 5 milliárd főre nő, ezzel párhuzamosan pedig milliárdok emelkednek ki a mélyszegénységből, akik mind növekvő igényekkel lépnek fel. Eközben 1 milliárd embernek még mindig korlátozott hozzáférése lesz az alapvető élelmiszerekhez, a különböző társadalmi csoportok közötti különbség pedig egyre nő, ami tovább tetézi a problémákat. A keresleti oldal növekvő igényeivel szemben kínálati oldal sokkal lassabb reagálási képességgel rendelkezik, amelynek elsősorban technológiai okai vannak. Az emberiség egyik legnagyobb kihívásáról van szó: az egyre „éhesebb” világ élelmiszerellátásáról, amit a jelenlegi termelési módszerekkel, technológiai megoldásokkal nem lehet megoldani – szögezte le Lamy.
A teljes cikk itt olvasható.
Az a baj hogy elsősorban nem attól kellene félni hogy növekszik a népesség. Mert szerintem gazdasági válsággal erősen lehet csökkenteni, mint ahogy csökken is.A fő probléma hogy jelenlegi emberek eltartása is erősen kérdéses, sőt még kevesebb ember is.Ami nem azért veszélyes mert túl nőttük a bolygót. Hanem azért mert eszetlenül rombolunk.Ha csak folyton kiveszel a földből de nem adod vissza. Vagy vissza adod, de olyan formában ami további rombolást tesz lehetővé. Akkor mindegy hogy mekkora a Föld és mennyi ember. Mert előbb utóbb a csőd ott lesz. Sajnálatos tény hogy sajnos előbb mint gondolnánk.Ami meg még szomorúbb, hogy erre hamarosan mindenki rá jön, de addigra már vissza fordíthatatlan lesz.