hirdetes
Kezdőlap / Rovatok / Energiagazdálkodás / Jöhet a zöldbank?

Jöhet a zöldbank?

Érik a zöldbank végleges koncepciója, amelyet a Fidesz-kormány már évek óta dédelget. A piacon lévő bankok közül a Gránit, a Széchenyi és a Takarékbank is szóba jöhet házi agrárbankként, de egyik jelölt sem tökéletes.

A kormány április végére vár kész koncepciót a leendő zöldbankról a Vidékfejlesztési Minisztériumtól (VM) és a Nemzetgazdasági Minisztériumtól (NGM) – a múlt hét szerdai kormányülés szerint a VM-nek már kész tervei vannak, írja a vallalkozoi.negyed.hu. A létrehozandó bank a családi gazdaságok és a fiatal gazdák hitelhez jutását hivatott majd segíteni, közvetlenebb kapcsolatban lenne a mezőgazdasági vállalatokkal, mint a klasszikus kereskedelmi bankok, és a tervek szerint több tízmilliárd forintnyi forrást fordíthat erre a célra.

Demján, Töröcskei és a szövetkezetek
A bank alapítóiról és alaptőkéjéről még nincs döntés, de a kormány bankvásárlási terveire rálátó, érintettségük okán nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint három bank is szóba jöhet. A Takarékbank, a Demján Sándor kezében lévő Gránit Bank és a Töröcskei István (ma az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója) által alapított Széchenyi Bank is potenciálisan zöldbankká formálható – egyelőre párhuzamosan futnak a tervek arról, hogy melyik bankban könnyebb vagy célszerűbb például tőkeemelés révén pozícióhoz és irányítási jogokhoz jutni. (Arról korábban írtunk, hogy a Gránit Bankot és a Takarékbankot éppen átvilágítják.) Kicsi bankot – mint amilyen Demján vagy Töröcskei bankja – olcsóbban és gyorsabban meg lehet venni, de jelen állapotában egyik sem alkalmas arra, hogy széles körben és hatékonyan közvetítsen forrásokat a mezőgazdasági vállalkozásoknak. A Gránit Bank ugyan jó kapcsolatokat ápol a takarékszövetkezeti szektorral (Demján Sándor az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökeként személyes kapcsot jelent a szövetkezetek és a bank között), de saját fiókhálózata nincsen, a Széchenyi Bank pedig a hitelszövetkezetekkel áll partnerségben, ám ezekből mindössze négy működik az országban.

Ez nem jelenti azt, hogy a Széchenyi Bank ne ambicionálná, hogy zöldbankká váljon. Töröcskei István korábban azt nyilatkozta az [origo]-nak, hogy számos ágazat, például az építőipar és a mezőgazdaság sajnálatosan kimarad a kereskedelmi bankok hiteleiből, de a Széchenyi Bank a hitelszövetkezetek révén “ott él a hazai kisvállalkozások között, ismeri a cégeket, és látja a kockázatokat, ezért könnyebben bevállalja a hitelnyújtást”. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a szerdai kormányülés után épp e közvetlen kapcsolat fontosságára utalt. A két kisbanknál jóval szélesebb körben és hatékonyabban teríthetné a zöld forrásokat a magát egyébként is a “vidék bankjaként” aposztrofáló Takarékbank és a takarékszövetkezetek – de, ami ennek a banknak az előnye, az a hátránya is. Ebben az esetben nagyobb tőkeemelésre, több pénzre volna szükség ahhoz, hogy az állam tulajdonrészhez juthasson, amiért cserébe egy országosan működő banki hálózathoz jutna, de egyszersmind a nyakába venné a takarékszövetkezeti integráció problémáit. A szövetkezetek önálló jogi szervezetek, külön menedzsmenttel és döntéshozatallal, eltérő tőkeellátottsággal és fejlettségi szinten, ami azt is jelenti, hogy nehezebb a szektor összes szereplőjét egy irányba terelni.

Minek kell állami bank?
A lebonyolítás nehézségei ellenére számos érv hozható fel az állami bankvásárlás mellett. Banktulajdonosként az államnak egyértelmű beleszólása lenne abba, hogy milyen hitelcélok, milyen ágazatok finanszírozása kerüljön az adott bank fókuszába, ennek a mostani hitelszegény időszakban és a nagyobb kereskedelmi bankok passzivitása láttán sokkal nagyobb a jelentősége, mint normális – gazdasági válsággal és rossz hitelekkel nem terhelt – piaci viszonyok közepette.
Egy speciális bank tulajdonosaként jobban pörgetheti az állam a hitelezést, mint ha csak speciális pályázatok, hitelprogramok révén – például a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül – pumpálna pénzt a gazdaság bizonyos ágazataiba, a jegybanki felmérések is rendre igazolják, hogy a bankszektor mostanában akkor sem szívesen ad pénzt, ha éppen tudna.

Az állami szerepvállalásnak azonban kockázatai is vannak. A bankvásárlás önmagában nem ütközik semmilyen jogi akadályba, de a tiltott állami támogatást kőkeményen bünteti az unió (januárban ez a Malév esetében is világosan kiderült). Egy európai uniós ország bankszektorában az állam egyetlen piaci szereplőt sem hozhat a versenytársainál kedvezőbb helyzetbe, nem adhat például olcsóbb hiteleket vagy magasabb betéti kamatokat annál, mint amit a piaci folyamatok indokolnak, vagyis nem nyújthat a saját bankjának olyan segítséget, amely másnak nem elérhető.

Évek óta napirenden
A zöldbank ötlete nem új, az Orbán-kormány a 2010-es választások kampányában sokszor elővette a témát. A fogalom nem mindig a mezőgazdasági fókuszt jelentette, időnként keveredett a panellakások felújítására és energiatakarékos beruházásokra vonatkozó hitelnyújtással. A megvalósítás módjáról Orbán Viktor 2010 februárjában azt mondta: a speciális pénzintézet formája attól függ majd, hogy mit találnak várható kormányra kerülésük után az állami Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kasszájában. A koncepció két évvel a választások megnyerése után sem végleges még – a csúszás okát az előkészület alatt álló lehetséges bankvásárlást ismerők két tényezővel magyarázzák. Egyrészt azzal, hogy bár az elképzelés, a víziók készen voltak, operatív szinten felkészületlenek voltak a kormány tagjai, másrészt elszámolták magukat az Európai Unió hozzáállásával kapcsolatban. Az Orbán-kormány szívesen lazította volna kormányzásának első tört évében a költségvetési hiánycélt, az Európai Bizottság azonban világossá tette a kormányfő számára, hogy ez nem járható út. Ez átírta a korábbi menetrendet, új megoldásokat kényszerített ki, és új frontokat nyitott a kormány számára, ami lekötötte a kabinet energiáit, és szűkítette a rendelkezésre álló forrásait.

Ajánlott tartalom

Napelemek hatékonysága javulhat ezzel az eljárással

Spanyol kutatók fedezték fel azt az anyagot, amelynek segítségével sugárzó hűtést és öntisztulást remélnek elérni olyan eszközöknél, amelyek üzem közben kritikus hőmérsékletre hevülhetnek, például a napelem panelek.