A talajhő hasznosításának nagy hagyományai vannak Magyarországon. Azonban ezek elsődlegesen ipari léptékű, mezőgazdasági példák/alkalmazások, mint például a fóliafűtések. Vajon milyen lehetőségeink vannak, ha csak saját házunk táján szeretnénk hasznosítani a talaj hőtartalmát?
Rendelje meg most kedvezményes áron a Passzívházak című könyvet 3950 Ft-ért! (x)
A hatályos épületenergetikai követelmények szerinti új házak többsége gépi szellőztetés nélkül épül. Azonban másképpen van ez az alacsony energiafelhasználású házaknál, és másképp lesz a közeljövő szigorúbb szabályozása miatt. Mivel a takarékos épületek légtömörsége nagyon jó, így elkerülhetetlen, hogy friss levegőt vigyünk a lakótérbe.
Amennyit befújunk, annyit el is kell szívnunk onnan, a bejuttatott levegőnek pedig megfelelő hőmérsékletűnek kell lennie. Ezt a levegőt célszerű előmelegíteni/ előhűteni talajhőcserélővel, ezzel csökkentve a levegő fűtésének energiaköltségét.
Levegő előmelegítés közvetlenül a talajhőcserélőben
Érdemes megvizsgálnunk az épület környezete által nyújtott alternatív lehetőségeket. A legkézenfekvőbb alternatív levegő előmelegítést az 1. ábra mutatja. Ez egy egyszerű talajhőcserélős megoldás, ami végül is csak egy vízszintes elhelyezésű csőkígyó az udvarban, 1,5-2 méter mélyen fektetve. A cső anyaga gyakorlatilag minden esetben valamilyen műanyag (polimer). Amennyiben a csőszakasz bizonyos részei párhuzamosak az épület teherhordó falaival, abban az esetben a cső fektetése legalább 1-1,5 méterre történjen az épület külső falsíkjától, statikai okok miatt. A mélység megválasztásánál fontos szempont, hogy az adott környezeti körülmények között milyen mélyen van a fagyhatár a talajban. Általánosságban ez az érték Magyarországon 1,1-1,3 métert jelent a talajszint alatt (más vélemény szerint a fagyhatár 80 cm általában, tengerszint felett 500 m fölött és hegyvidéken 100 cm).
A lefektetett csövön keresztül a friss levegő közvetlenül jut az épületbe: télen előmelegszik, nyáron „előhűl”.
Hátrányként említhető, hogy a ventilátor választásánál számolnunk kell a hosszú csőszakasz (akár 50 méter) okozta nyomáskülönbséggel, így az ebből adódó villamos hajtási többletköltséggel. Az is probléma, hogy átmeneti időszakban – tavasszal és ősszel – is lehűti a levegőt. Valamint nyáron (a hűtő folyamat kellemetlen mellékhatásaként) a cső belső falán páralecsapódás, kondenzátum képződés is előfordulhat, ha a cső fala alacsonyabb hőmérsékletű, mint a külső térből elszívott friss levegő harmatponti hőmérséklete. A kondenzációnak persze higiéniai következményei lehetnek, hiszen a vízben gazdag, nedves környezet kitűnő táptalajt szolgáltat a baktériumképződésnek. Az újabb gyártmányú, modernebb csövek már antibakteriális bevonatot is kapnak. A vízelvezetés megoldható úgy, ha perforált csővel melegítjük elő a befúvandó friss levegőt. Valamint másik megoldás lehet, ha a csővezetéket megfelelő lejtéssel, és vízelvezető szakasszal telepítjük.
A teljes cikk itt olvasható.
Hozzászólok a cikkhez
Hozzászólás beküldéséhez be kell jelentkezni.