Íme a jövő aktív házai

Város, amelyben az épületek protosejtekkel vannak kifestve, csaknem élő vegyi rendszerekkel, amelyek “érzik” a környezetet. Város, amelyben a házak az idő múlásával egyre szilárdabban állnak és alkalmazkodnak az éghajlat furcsaságaihoz.

Város, amelyben a falak felszívják a széndioxidot és karbonát ásvánnyá változtatják, ami jótékonyan hat az atmoszférára és magára az épületre. Rachel Armstrong, az University London College építész professzora ilyeneknek képzeli el a jövő városait. (Aiolus News) Az építész Living Architecture című könyvében a szintetikus biológiának az építészetben való alkalmazásáról irt a 2011-es japán földrengésből kiindulva. Számára ez a tragédia azt bizonyította, hogy az új technológiák ellenére csak nagyon korlátozott mértékben tudunk válaszolni a természet szélsőséges kihívásaira. A térség, szerinte tanterületté vált az építkezés új megközelítése számára, amelyben intelligensebben és a természet iránti nagyobb felelősséggel kell szerepet vállalnia.

A professzorasszony a Repubblica it.-nek fejtette ki elképzeléseit. „Az építészet másképpen tudna reagálni a környezeti kihívásokra, ha házaink, városaink néhány olyan dinamikai tulajdonsággal rendelkeznének, mint amilyenek az élő rendszereket jellemzik. Ennek érdekében azonban meg kell változtatni építkezési szokásainkat – mondta – Ma minden épületet azonos módon terveznek, építenek.” Ezek a környezet számára káros ipari folyamatok termékei. Elég arra gondolni,hogy az építőipar termeli a C02- kibocsátások 40 %-át, többet, mint a közlekedési szektor. Az acélnak és a cementnek nem kellene a fő építkezési anyagoknak lenniük. Majd felhívta a figyelmet arra, hogy egyes helyeken az integráció és a biológiai rendszerek között már valóság. Példa erre az indiai Cherrapunji, ahol a lakósok megtanulták úgy vezetni a kaucsukfa gyökereit, hogy azok 30 méteres, 50 ember súlyát elbíró hidakat tudnak képezni. Utat mutatott már az építészet néhány nagyja is, közöttük Antoni Gaudi,aki a Sagrada Família épitésekor hagyta az agyagot dolgozni, felvenni az eredeti formáját a gravitációs erő és anyaga kémiája szerint.

Közelebb a mához, a biomimikri / a természet inspirálta innováció/ nyilvánul meg Párizsban Patrick Blanc élő falaiban, ahol 150 különböző fajtához tartozó 15 ezer növény virít a Musée du Quai Branly-nál a járdától a teraszig. Armstrong úgy véli: a szakemberek kezdik megérteni, hogy a technológiának van néhány olyan tulajdonsága, mint az élő rendszereknek.Ennek a forradalomnak a katalizátora pedig a szintetikus biológia, a biológiai tudományok új ága. Előrehaladása tette lehetővé, hogy az alapvetően leíró tudományból olyan tudománnyá vált, amely képes elképzelni és megépíteni új, élő rendszereket. A szintetikus biológia elveit használva az építészetben, az épületek élő tárgyakká változnak, képesek dinamikus kapcsolatot létre hozni a környezettel, alkalmazkodnak az évszakokhoz, mint a parkok, a kertek.

A szintetikus biológia egyik megjelenési formája a protosejt. Itt olyan rendszerekről van szó, amelyeknek nincs DNS-ük, de képesek maguktól egyesülni. Ezek a rendszerek spontánul jönnek létre, amikor egy olajos anyag egyesül egy lúgos oldattal. A két elem együtteséből egy olyan valami jön létre, ami képes mozogni, érezni a környezetet és mikrostruktúrákat építeni. Az élő építészet híveinek célja polgárjogot adni ezeknek az anyagoknak az építészetben – magyarázta a professzorasszony. Az általa vázolt irányba indul egy velencei program. Mivel a protosejteknek működésükhöz olajos anyagra és vízre van szükségük, ez megoldhatja a város égető problémáját, ami abban áll,hogy a tengerszint emelkedése miatt arra kényszerülhet, hogy 30 cm-el emelje az épületeit. Csakhogy, ha ez az emelés nem párosul egyéb eljárással, a cölöpök is kiemelkednek a vízből, ki vannak téve a levegő bomlasztó hatásának. Az Európai Unió, amely szintén érdeklődik a protosejtes megoldás iránt, finanszíroz egy kutatási programot, amelynek feladata megállapítani, hogy ez a megoldás realizálható-e.

Armstrong és kollégái meg vannak győződve arról, hogy a protosejtek képesek olyan védőréteget képezni, amely megakadályozza a cölöp bomlását vagy elősegíti megkövesedését. Elég hozzá két vegyi reakció: a fénynek való ellenállás és a karbon fixálása, hogy a cseppek alkalmassá váljanak arra, hogy felhasználva a vízben lévő ásványokat és a feloldott szénsavhidridet, egy karbonát réteg befedje a cölöpöt. A protosejteket, egyébként, fel lehet használni házak külső szigetelésére is. Néhány cég már kutat is ez irányban azzal a reménnyel, hogy 5-10 év múlva az első “élő” festékek már kereskedelmi forgalomban lesznek. A protosejteken kívül az algák is nemsokára alkotó elemei lesznek különböző biotechnológiáknak. Más technológiák a biolumineszkáló baktériumokra alapoznak, amelyek helyettesíteni fogják külső és házi világításunk néhány elemét. Jelenleg a Philips-nél végeznek ilyen jellegű kutatásokat.

Ajánlott tartalom

500 ezer forintos, komplett napelemes rendszert dobtak piacra

Az amerikai Zendure új AIO 2400 csomagja teljesen integrált erkélynapelemes rendszert kínál 800 watt teljesítménnyel, könnyű telepítéssel és intelligens vezérléssel.