Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Radikális lépésekre van szükség világszerte – figyelmeztet a WWF által kétévente kiadott tanulmány, amelyet idén egy űrállomásról mutattak be! A növekvő fogyasztás, az erőforrások egyre intenzívebb használata és a sokasodó népesség egyre elviselhetetlenebb terhelést jelent Földünknek, világít rá a 2012-es Élő Bolygó Jelentés.
A WWF és több más szervezet együttműködésében született jelentést idén a Nemzetközi Űrállomáson szolgálatot teljesítő holland űrhajós, André Kuipers mutatta be, aki talán a legátfogóbb perspektívából szemlélheti Földünk állapotát és változásait. „Csak egyetlen Földünk van. Innen fentről látom az emberiség hatalmas ökológiai lábnyomát befolyásoló tényezőket, köztük az erdőtüzeket, a légszennyezést, a pusztulást – mindazokat a kihívásokat, amelyeket az Élő Bolygó Jelentés mostani kiadása is bemutat. Jelenleg fenntarthatatlan módon terheljük a bolygót, pedig némi odafigyeléssel megvan a lehetőségünk arra, hogy megmentsük otthonunkat, nemcsak magunk, hanem az utánunk következő generációk számára.is” – mondta el Kuipers. A WWF jelentése bemutatja, hogy jelenleg úgy élünk, mintha lenne egy másik bolygónk tartalékban, 50 %-kal több erőforrást használunk, mint amennyi fenntartható módon képes megújulni. Ha a tendencia nem változik, 2030-ra már két Föld sem lenne elég az emberiségnek.
Az Élő Bolygó Jelentés nemcsak környezetünk egyre fokozódó romlását mutatja be, hanem azt is, hogy van lehetőségünk változtatni. Képesek lennénk egy olyan fenntartható jövőt építeni, amelyben a Föld 2050-re várható 9-10 milliárd lakójának is jut elég víz, élelem és energia. A jelentés kiemeli a szegény és gazdag országok közötti különbségeket. A fejlett országok ökológiai lábnyoma átlagosan ötször akkora, mint a szegényeké. Napjainkban a legnagyobb egy főre jutó ökológiai lábnyommal rendelkező országok Katar, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Dánia, az USA, Belgium, Kanada, Ausztrália, Hollandia és Írország. Magyarország a fenntarthatóság tekintetében szerencsére az EU élvonalába tartozik, az egy főre jutó ökológiai lábnyomunk a harmadik legkisebb az Unióban Portugália és Bulgária után. Sajnos még így is messze vagyunk a hosszútávon fenntartható szinttől, hiszen akkor is két Földre lenne szükség, ha mindenki úgy élne, mint a magyarok.
Az 1970-es évek óta végzett felmérések szerint a természet, a biodiverzitás pusztulása a szegény országokban a leggyorsabb. Ez sajnos példázza, hogy a kiszolgáltatott államok fizetik meg az árát a fejlett világ elképesztő életszínvonalának, aki ezeket az országokat használja nyersanyagforrásnak és szemétlerakónak is. A WWF Élő Bolygó Jelentése 16 olyan prioritás területet határoz meg, ahol mihamarabbi beavatkozásra lenne szükség a globális ökológiai lábnyom féken tartásához. Ilyenek a fenntarthatóbb fogyasztási szokások, a természeti erőforrások értékének pontos meghatározása, vagy a táplálékhoz való egyenlő hozzáférés. A jelentés mindössze öt héttel az ENSZ fenntartható fejlődési konferenciája (Rio+20) előtt jelent meg. Húsz évvel az utolsó Föld-csúcs után ez a találkozó egy különleges lehetőség a világ vezetői számára, hogy bizonyítsák elkötelezettségüket a fenntartható jövő iránt.
„Az Élő Bolygó Jelentésben bemutatott kihívások egyértelműek. A Rio+20 konferencia lehet és kell is, hogy legyen az a pillanat, amikor a világ egy új, fenntartható fejlődési pályára áll. Ez a találkozó egy különleges alkalom a már elkötelezettek – kormányok, városok, vállalatok – számára, hogy egyesítsék erőiket azért, hogy Földünk mindörökké egy élő bolygó maradhasson.” – mondta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója.
Tisztelt Olvasók!
Teljesen egyetértve a megállapítással magam is azt szajkózom, hogy radikális változtatásra van szükség ahhoz, hogy az emberiség ne tegye teljesen tönkre a bolygó élővilágát és – nem mellékesen – önmagát. Véleményem szerint lehetőség más gondolkodásbeli megközelítése a környezetvédelmi intézkedések terén már nincs.
Mérnökként a minap beszéltem egy elvileg a témában jártas, tanult és az ügyet támogató emberrel és felvázoltam neki egy, véleményem szerint szükségszerű, a mai társadalmi szokásokhoz mérten radikálisnak mondható, a környezetvédelmet előremozdító elképzelésemet, ami léptékében egy ország szempontjábaól nagy, globálisan nézve kicsi, de példaértékével jó irányba mutató lehetne az egész emberi faj számára és ráadásul még meg is valósítható.
Amit tapasztaltam: Rámutatott, hogy
1. léteznek már tanulmányok, hogy
2. vannak technikai újítások és hogy
3. megszorítások vannak bevezetés alatt – amolyan visszaszorításként.
Ezekre csak annyit:
1. a környezetvédelmi kutatások egy része csak iróasztal fiókjában landoló kimutatások, statisztikák, amelyek veszélyre felhívóak, más részük jó, de léptékéből kifakadóan és rendszerbe való fűzézének hiánya miatt elforgácsolódnak.
2. A technikai újítások az árképzés miatt vagy elérhetetlenek, vagy megint csak nem jelentősek. Az tényleg üdvözítő, ha a háztartási gépek takarékosabbak, de vajon ez sarkalatosan megoldja a problémát? A megújuló erőforrások kiaknázása, az alternatív meghajtási technológia elterjedése mind költségek által emelt falakba ütközik, egyszóval drága.
3. Az árak célzott növelésével valóban lehet manipulálni, hogy az emberek mit tegyenek, hogy a gépkocsi használata helyett tömegközlekedést válasszanak, stb. De ez az anyagi szempontú társadalmi osztályozódás miatt egy idő után csak ellenállást vált ki, hiszen a tehetősebbje akát három légszennyező járművet is vígan használhat, míg a többség – igazságtalanságot érezve – tömegközlekedhet – amire jelzem, hogy a tömegközlekedés nincs felkészítve és annak emissziós szennyezőanyag-kibocsátása sem elhanyagolható.
Szóval tapasztalatom, hogy a mérnöktársadalom, tanultságától függetlenül is megosztott, miylen módszerekre van szükség, milyen erőteljesen kell közbelépni. Ez talán a környezetszennyezés mértékének és következményeinek pontos kimutathatatlanságának is köszönhető. Az biztos, hogy a “jobb félni, mint megijedni” elven érdemes a jelekre már most felfigyelni és vészjóslóan felfogni, intézkedni, mint jó Pató Pál Urasan azt mondani: “Hej, ráérünk arra még!”
Sajnos nem. Ráadásul azért sem, mert a Föld ökorendszere komlexitásából és egymásra épültségéből fakadóan nem olyan, mint egy gép, hogy meghúzom a kart és leállnak a nem kívánt folyamatok. Hiszem, hogy már most is későn vagyunk, ha ma leállnánk minden természettől elvadult, azt károsító cselekedetünkkel – ami ugye lehetetlen – már akkor is kipusztulnának fajok, még akkor is nagy károk ütnék fel a fejüket a jövőben.
Épp ezért merem állítani, hogy a nem beszélhetünk megszorításokról, amikor már megszüntetni is késő, nem fejlesztgethetünk, amikor már a totális átalakítás időpontját is magunk mögött hagytuk és nem beszélhetünk pénzkérdésről, mikor az csak egy, a társadalom által kitalált eszköz és a környezet és a létünk megóvásához semmi köze nem szabad, hogy legyen. Ráadásul megjegyzem, ha a pénz lehet megszorító eszköz a környezetvédelem érdekében, akkor lehet elősegítő is, azaz pont, hogy az energiatakarékosabb eszközöknek, az alternatív meghajtású gépjárműveknek, a megújuló erőforrásokat feldolgozó eszközöknek kellene olcsóbbnak lenniük – már, ha ez lenne a cél, nem igaz?
Mindezt azért írtam, hogy érzékeltethessem jelenlegi tehetetlenségi érzésem okát, amelyet más becsülettel tenni akaró embertársam is biztos átél, miszerint hiába van például egy olyan elképzelés és az az alapján felépített jövőkép a fejemben, ha a rendszer, illetve az abban kulcsszerepben lévők nem érzik magukat meggyőzve annak szükségességéről, hogy radikális lépéseket szorgalmazzanak és engedjenek, hiszen akkor fel kellene áldozniuk egy olyan életmódot, amelyet nem mellesleg a környezt kárára alakíthattak ki. És ebbe sajnos nem csak kulcsszereplők, hanem nagyobb rétegek is beletartoznak, akik a kényelmet választják a környezetvédelemmel szemben.
Attól tartok, ha el is jő az a pillanat, nem lesz már értelme, hogy azt mondják nekem, amelyet oly sokszor hallottam már: “Neked volt Igazad”.
Köszönöm, aki olvasta.
Szebb napot!
Tisztelt Bohusek és Olvasók!
Az észrevétel jogos, de szeretném gondolkodásra felhívni mindenki figyelmét és rámutatni arra a tényre, hogy a bolygünkon nem egy faj felelős mindezért, hanem kettő. És a viccelődést féretéve ez az igazság. Az embereken kívül itt él és tevékenykedik a cég avagy vállalat vagy ha úgy tetszik a CORPORATION is. Igen, jogilag Ő személyiség. Nem tartozik elszámolnia semmivel azon a pénzen kívűl amit a tulajdonosai egyedül elvárnak tőle. Irányít, meghatároz, törvényeket alkot társadalmakat igazgat. Ők hordják a szemetet afrikába, döntenek a környezetszennyezés mellett, mert olcsóbb, sikálnak el technológiákat, mert kevesebb profitot hoz, módosítanak törvényeket, hogy több legyen a haszon és sorolhatnám. Mindezek mellett igen hatékonyan irányítják a médiát az emberek gondolkodását. Súlykolják, hogy ne járjunk autóval pedig az evian ideszállítása és a szentkirályi odaszállítása egy budapestnyi ember autóval közlekedésénél is szennyezőbb. Mindent szállítunk mindefele. Braziliából csirkehúst, kínából fokhagymát, afrikából paradicsomot, hogy csak a szállításnál maradjak, de persze vég nélkül sorolhatná bárki a példákat. Mindezek mellet a corporation – a közgazdász terminológiával élve – az externáliákért soha nem fizet. Ez az ő haszna. Hatékonyan ültették el bennünk a gondolotatot, hogy minden a mi bűnünk és ezen csak mi változtathatunk. Ez így nem igaz. Nagyon nem igaz. Persze az egyén is felelős, sőt tehet is – sokat, csak egyet nem. Nem szállhat szembe azzal amit a corporation jónak gondol. Ahhoz neki “joga” van és egyébként is a mi “érdekünkben” teszi. Fogyasztanom kell, közlekednem kell, autót is muszály vennem, ha nem tenném az állam támogat, hogy vegyek (lásd a nyugat európai példákat a (á)”válság” alatt). Egyszóval értelmetlen dolgok ezek. Ha meg okoskodnánk és pl. kitalálnánk, hogy csak olyan élelmiszert vásárolok ami itthon készült, rögtön jön a törvény, hogy tilos ráírni (ez a múlt héten történt meg), de persze az a törvény is bevett gyakorlat, hogy elég hamburgban porciózni máris EU.
És akkor mit tehetünk? Optimistán: semmit, de a kicsi is számít, realistán: semmit, de legalább én nyugodtan alszom. Persze, ha lenne kifutása a dolgoknak más lenne a helyzet. Egy évszázad alatt megváltozhatnának a dolgok, de már nics egy évszázadunk…
tévedsz vkaci, egy felelős van érte: az ember, ő alkotja a multinacionális vállalatokat is. az ember természetéhez tartozik ez is. lehet mondani, hogy fúj az a néhány rohadék korrupt féreg, aki ezeket vezeti, az minden rossz forrása, de az igazság az, hogy a legtöbb ember, ha ilyen helyzetbe kerülhetne, hatalomhoz jutna, kihasználná és hasonlóan cselekedne, mint azok akiket szidsz (bár igaz, hogy néhány embernek különlegesen nagy tehetsége van a sikkasztáshoz, ügyeskedéshez, nyerészkedéshez más kárán).
nekem is az az erős sejtésem van, hogy mire a megújuló energia igazán meg fogja érni az olajjal/szénnel szemben, már nagy szívás lesz készülőben éghajlat-ügyileg.