Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
A történet – minden ellentmondásossága és megkésettsége ellenére – nálunk is biztatóan indult, idővel egyre-másra nyíltak a magyarországi szélerőművek: eddig 176 működik közülük az országban, együtt és elméletileg 340 ezer család áramszükségletét képesek megtermelni. Közös bennük, hogy a rájuk vonatkozó kvótákat még 2010 tavasza előtt osztották ki.
Valódi cezúrának és több mint kormányváltásnak bizonyult e tekintetben is a NER eljövetele: az Orbán-kormány első intézkedéseinek egyikeként visszavonta a még korábban kiírt és eredményhirdetésre váró erőműtendert. A kvóták kiosztása persze már az előző kormányzat alatt is botrányok kíséretében zajlott, de erre valószínűleg nem a szélenergia-hasznosítás teljes megakasztása volna a megoldás.
Pedig, s gondoljanak erről bármit a szélenergia notórius és dilettáns ellenzői, munkára fogható légmozgásból Magyarországon sincs hiány – a legutóbbi évtizedek technikai fejlődése, a jobb, hatékonyabb szélkerekek kifejlesztése után amúgy sem lenne semmi akadálya annak, hogy igába fogjuk még a mérsékelt légmozgást is.
A történet magán viseli a mifelénk szokásos ügyintézés minden gondját-baját: 2006 és 2010 között azért nem kapott engedélyt egyetlen vállalkozó sem szélturbina működtetésére, mert a hatóságok szerint még a 2006-ban kiosztott 330 watt teljesítményhez szükséges turbinamennyiség sem épült meg. Hogyan is épülhetett volna: ha nagy nehezen meg is érkeztek a gépek, a területileg (a szélturbinák által leginkább belakott Nyugat-Magyarországon) illetékes áramszolgáltató talált kifogást a csatlakozási engedélyen (elvégre csatlakozás után már kötelező átvennie a megtermelt áramot). 2010 után mit sem javult a helyzet – sőt a szomszéd országok e tekintetben sorra húznak el mellettünk.
Szinte kabaréba illő korlátozások, előírások és büntetések sújtják a szektort: a hazai szélerőműveknek úgynevezett menetrendadási kötelezettségük van, vagyis előre meg kell mondaniuk, mekkora szél lesz, és mennyi áramot fognak termelni, ha pedig ettől eltérnek, akkor a hivatal akár havi több százezer forinttal húzhatja le őket. Tipikusnak tekinthető az is, hogy indoklás nélkül elveszik a lehetőséget attól, aki hiába kapta meg az energiaügyekben illetékes hatóság hozzájárulását – jellemzően a többi állami szerv packázása miatt –, mégsem tudja időben megkezdeni az építkezést: csak tavaly kilenc ilyen visszavonás történt. Mindezek nyomán a szélenergia-szektor (2011 óta változatlanul) mindössze 176 szélerőműből áll, ezek összteljesítménye 329 megawatt – miközben a román szélerőművek száma már jóval 1000 fölött jár, és az elmúlt öt évben a hatszorosára nőtt. Lengyelországban pedig a kétezret közelíti a számuk – itt öt év alatt 70 százalékos volt a gyarapodás.
Seszták fejlesztési miniszter nem is oly régen egy írásbeli kérdésre válaszolva (a beterjesztő az LMP-s Szél Bernadett) úgy vélekedett, hogy már 2010 végére megvalósult a megújuló forrásból előállított energiafogyasztáson belüli 8,8 százalékos részaránya, amivel bőven teljesítettük volna a számunkra 2016-ra kitűzött értéket. Ehhez persze kellett az energiatermelés válság miatti visszaesése, másrészt ekkorra teljesedtek ki a szintén botrányos 2006-os szélerőműkvóták).
A jelenlegi kormány fejlesztési minisztere azt az álláspontot képviseli, hogy nálunk nem fúj eleget a szél: e rendszerek „alacsony működési óraszáma és a termelésük időjárásfüggő volta miatt a fogyasztók biztonságos ellátásához tartalék, illetve szabályozó kapacitásokról kell gondoskodnia a rendszerirányítónak”. Eme állítással szemben felhozható, hogy a valóságban kevés olyan nap van, amikor pihennie kell egy szélturbinának (s ez bizony amiatt is előfordulhat, hogy túl erősen süvít a szél).
A teljes cikk itt olvasható.
