Kezdőlap / Rovatok / Zöldinfó / Klímaváltozás / Az északi félteke legmelegebb januárja és februárja volt az idei

Az északi félteke legmelegebb januárja és februárja volt az idei

Az északi félteke legmelegebb januárja és februárja volt az idei a feljegyzések 1880-as kezdete óta. Globálisan nézve pedig a második legmelegebb februárját élte meg a világ 2020-ban az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) jelentése szerint.

A hatóság közölte: világszinten mind a decembertől februárig tartó időszak, mind az idei első két hónap a második legmelegebb periódusnak számítanak az elmúlt 141 év mérései szerint – írja a PhysOrg.com tudományos-ismeretterjesztő hírportál. A kutatók szerint a Föld átlagos globális felszíni hőmérséklete 2020 februárjában 1,17 Celsius-fokkal haladta meg a 20. század átlagát. Az egyetlen ennél melegebb február 2016-ban volt, ekkor az El Nino éghajlati jelenség állt a melegedés hátterében. Az El Nino, amelyet a NOAA szerint “szokatlanul meleg óceáni hőmérsékletek” jellemeznek a Csendes-óceán egyenlítői vidékén, a globális hőmérséklet emelkedésének egyik felhajtóerejeként hat. “Rekordmagas hőmérsékleteket mértek a decembertől februárig tartó időszakban Oroszország nyugati területének nagy részén és Európa, Kelet-Ázsia, Észak-Ausztrália egyes részein, valamint szerte az Atlanti-, Indiai-óceánon és a Csendes-óceán nyugati térségében” – közölték a NOAA szakértői. Ez volt a legmelegebb tél Franciaországban. Mind Ausztráliában, mind Hollandiában a második legmelegebb telet regisztrálták.
A NOAA tudósai emellett kitértek arra is, hogy mindkét sarkvidéken az átlagos alá esett a tengeri jég kiterjedése. “Az elmúlt hónapban az északi-sarkvidéki jégtakaró kiterjedése 4 százalékkal esett az 1981-2010 közötti átlag alá, míg a Déli-sarkvidékié 6,5 százalékkal. Mindazonáltal ez volt a déli-sarkvidéki jégtakaró legnagyobb februári kiterjedése 2015 óta” – olvasható a kutatásban.

Ajánlott tartalom

Mennyi műanyagot esznek meg az állatok?

A Cardiffi Egyetem szakértői első alkalommal dolgoztak ki egy olyan módszert, amellyel megbecsülhető, hogy a különböző állatfajok mekkora műanyagokat nyelhetnek le.