Kezdőlap / Technológiák / Épületek / Az adófizetők pénze bánja, ha felépül egy lakópark

Az adófizetők pénze bánja, ha felépül egy lakópark

A fejlesztési terület 30 százalékát közcélra kellene fordítaniuk a beruházóknak?

Tajvanban a zöldmezős beruházás 30 százalékának megfelelő területet át kell adniuk az ingatlanfejlesztőknek az önkormányzat, illetve a régió számára a beruházás miatt megnövekvő közcélú feladatok ellentételezéseként. Magyarországon ezzel szemben az adófizetők pénze bánja, ha egy-egy új lakópark miatt több óvodára, iskolára, közlekedési infrastruktúrára van szükség a környékén. Többek között erről az ellentmondásról is szó esett a Magyar Urbanisztikai Társaság (MUT) által szervezett Fejlődés vagy növekedés? – a településfejlesztés regionális externáliáinak gyakorlati kérdései című konferencián a fővárosi Kesztyűgyárban.

A jogszabályok 2006-ban megteremtették annak feltételét, hogy az önkormányzatok úgynevezett településrendezési szerződést kössenek a fejlesztőkkel. Így – mégha meglehetősen sok szubjektív elemet is tartalmaznak ezek a megállapodások – az önkormányzatok át tudják hárítani a beruházás úgynevezett járulékos költségeit a beruházókra. Ez azonban csak települési szinten működik, a térségi, regionális hatások ellentételezése – mint amilyen például az elővárosi közlekedés kiépítése, iskolák, munkahelyek teremtése – ma semmilyen formában nem megoldott – mutatott rá Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nkft. ügyvezetője, a rendezvény házigazdája. Elmondása szerint hiányoznak ennek a jogi keretei, nincs hova befizetni az ellentételezést, és nincs, aki eljárjon egy ilyen ügyben.
Ettől azonban ezek még létező költségek, így az állam, az érintett önkormányzatok és rajtuk keresztül az adófizető állampolgárok kénytelenek a zsebükbe nyúlni. Ráadásul egy szomszédos település, amelyre negatív hatással van egy-egy beruházás, a legtöbbször még az előnyeiből sem részesül annak, hiszen az esetleges iparűzési adó, ill. a személyi jövedelemadó helyben maradó része nem hozzá folyik be.

Azzal kapcsolatban, hogy miként számszerűsíthetők ezek a hatások, Ongjerth Richárd Tajvan példáját hozta fel. A szigetországban adók formájában történik az externáliák ellentételezése: minden zöldmezős beruházó a terület 15 százalékát az önkormányzatnak, újabb 15 százalékot pedig a régiónak ad át ilyen címszó alatt.
– A települések rendezési tervei és a regionális, térségi fejlesztési tervek nincsenek köszönőviszonban egymással – mutatott rá egy másik problémára a Schuchmann Péter, a fővárosi agglomeráció területrendezési tervének vezető tervezője, a Pestterv Kft. ügyvezető igazgatója, a MUT elnökségi tagja. A rendezési tervek nem a megvalósítást szolgálják, csupán egy szabályozási keretrendszert adnak, miközben a végrehajthatósággal nem foglalkoznak. Ezért e két tervezési gyakorlat összehangolása szükséges, amelynek érdekében az egész tervezési rendszert, ezen belül a területfejlesztési és -rendezési törvényt, illetve az építési törvényt is át kellene alakítani – fejtette ki Schuchmann Péter.

A környezetvédelemben már vannak tapasztalatok az externáliák ellentételezése terén, amelyek a területi tervezés esetében is felhasználhatók. Erről beszélt előadásában Gergely Erzsébet, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium stratégiai főosztályának helyettes vezetője. A környezetvédelemben alapelvnek számít, hogy az externáliákat internalizálni kell, azaz a negatív hatásokat egyszerűen már a tervezésnél figyelembe kell venni, és ki kell azokat küszöbölni. Ezek ugyan állami szintű szabályozás alapján működnek, így pl. az állam megszab bizonyos határértékeket vagy betétessé teszi az üvegeket, a tervezési kérdéseket azonban sok esetben állami beavatkozás nélkül, helyi szinten is össze lehetne hasonló módon hangolni – szögezte le az előadó.

– Túllendülni látszik a decentralizácós inga – fogalmazott a konferencián Fülöp Sándor. A Jövő nemzedékek országgyűlési biztosa szerint több kontrollra lenne szükség, és arra, hogy a rendre megfogalmazott szép szólamok végre megfelelő szabályokban öltsenek testet. Erősíteni kellene az önkormányzati döntéshozatali mechanizmusokat, több normatív elemet beépíteni, növelni a társadalmi és civil kontrollt, és erősíteni a szakma szerepét a tervezési folyamatokban.
A szakmai napon arról is megállapodás született, hogy Páty, Biatorbágy, Telki és Budakeszi olyan nyitott tervezési műhelyt hoz létre, ahol a szakemberek, tervezők kötetlenül vitathatják meg a térség jellegzetes urbanisztikai problémáit, keresve – és remélhetőleg megtalálva – a legjobb megoldási lehetőségeket, egyúttal segítve a térséget az optimális út feltárásában.

Ajánlott tartalom

Minden tető napelemes rendszert kap ebben a városban

Utrecht városában minden háztetőt kihasználnak.