Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Elérte Evo Moralest, Bolívia első indián, az ajmara népcsoporthoz tartozó elnökét is a fejlődés és a környezetvédelem közti választás.
Morales 2009-ben az ENSZ közgyűlésén elkötelezett környezetvédőként „az Anyaföld hősének” kitüntetést kapta a közgyűlés nicaraguai elnökétől írja a nol.hu. Előzőleg indián fejdíszbe öltözve ősi szertartás keretében áldozott a Madre Tierrának, avagy a Pachamamának az Andok menti felföldön, Tiwanakuban. A kokalevelet termesztők szakszervezeti vezetőjéből lett elnök az új bolíviai alkotmányba is belefoglalta a természet mindenekfeletti védelmét. Ám most saját indián rokonaival néz farkasszemet s küldött rendőröket a tiltakozókra. Két hónapja tart már a feszültség az Isiboro Sécure Nemzeti Park és Indián Terület (TIPNIS) közepén áthúzódó autópálya terve miatt. A kormány azt állítja – gazdasági szempontból talán igaza is van –, hogy a Brazíliával szomszédos Beni tartományból Cochambabáig húzódó országút geopolitikai jelentőségű az ország szempontjából. A nemzeti parkban élő indiánok viszont úgy vélik, hogy a területet szinte a közepén átszelő autóút az ottani, az Amazonas részét alkotó majd egymillió hektár terület ökológiai egyensúlyának, kivételes növényzetének és élővilágának a pusztulását eredményezné hosszabb távon.
Bolíviában a politikai döntések gyakorta az utcai megmozdulásokon és nem a törvényhozásban születnek. Tudja ezt nagyon jól Morales, aki szakszervezeti vezetőként tömegmozgósítással döntötte meg két elnökelődjét is. Nem véletlen, hogy nem volt hajlandó hetekig szóba állni a nemzeti park őslakosainak La Paz felé haladó menetével. Hiszen tiltakozásuk jogos, éppen Morales szegte meg az új alkotmányban lefektetett elvét, amikor nem kérte ki előzetesen az autonómiajogokat élvező helyi közösségek hozzájárulását az országút tervéhez. A kormány tagjai és maga az elnök is „az imperializmus kezét” vélte felfedezni a tiltakozó akcióban, mondván, amerikai és más nem kormányzati szervektől kaptak bátorítást és pénzügyi támogatást.
Szeptember 25-én – miután a demonstrálók átmenetileg túszul ejtették a külügyminisztert – több száz fős rendőregység támadt rá Yucumo településnél a főváros, La Paz felé menetelőkre. Könnygázt vetettek be ellenük, több tucat tüntetőt lefogtak. A rendőrségi akció országos felháborodást váltott ki, a COB munkásközpont általános sztrájkot hirdetett, a kormány védelmi minisztere pedig elhatárolódása és tiltakozása jeleként lemondott. Morales kénytelen volt visszakozni: lemondatta belügyminiszterét és annak helyettesét is, mintegy áthárítva rájuk a felelősséget. Átmenetileg leállíttatta az építkezést, az erdőirtást, s megígérte, hogy az útvonalban érintett két tartományban, Beniben és Cochabambában népszavazást írnak ki. Nincs kizárva, hogy joggal számol a cochabambai és a chaparei kokatermelőkre (ez a kokalevél két fő termőkörzete), akik érdekeltek az útvonalban, miként az Andok fennsíkjáról föld és munka reményében áttelepült indiánok voksára is.
Az őslakosok menete október elsején újra nekiindult La Paz felé, talán mert érzik, hogy a közvélemény jelentős része velük van. Morales sajátjait elárulva elnökként egy másik táborhoz, a bármi áron fejlődést szorgalmazók oldalára állt. A bolíviai ellenzéki sajtó jó ideje azt pedzegeti, hogy korrupció is állhat az ügy hátterében, hiszen a 300 kilométer hosszú autóút építésére brazil hitelből brazil cég kapott megbízást. A brazil kapcsolat azért is említendő, mert a leendő útban a nagy szomszéd kereskedői is érdekeltek. Az egyébként rendkívül népszerű Lula da Silva volt brazil elnök ugyancsak kemény csatákat vívott, éppen az Amazonas őslakosaival és a brazil környezetvédő szervezetekkel. Ott is a fejlődés és a földünk „tüdejének” tekintett őserdő védelme között kellett választani, s Lula da Silva az ország gazdasági növekedését állította előtérbe. Az alighanem véletlennek tekinthető, hogy a bolíviai TIPNIS őslakosainak csatájával szinte egybeesően a múlt héten egy brazíliai bíróság elrendelte az amazonasi Xinghu folyón épülő Belo Monte vízi erőmű munkálatainak leállítását azzal az indoklással, hogy veszélybe került az ottani halállomány, amely a helyi törzsek megélhetésének egyik feltétele. A brazil környezetvédelmi minisztérium a napokban hozta nyilvánosságra a műholdfelvételek alapján mért becslését, miszerint 2009 augusztusa és 2010 júliusa között hétezer négyzetkilométernyi őserdőt pusztítottak ki. Amazonas brazíliai részén immár húsz százalékkal csökkent a szén-dioxidot felszívó „világ tüdejének” a mérete.
