A hazai szélerőművek tragikomédiája

Az energia egyre inkább olyan témának számít a közéletben (a politikai vitáktól a kocsmai beszélgetésekig), ami nemcsak érdekli az embereket, hanem szépen lassan meg is értik, hogy miért olyan fontos.

A helyzet tömören: a hazai energia nagy részét olyan erőművektől kapjuk, amelyeknek a kéményéből ömlik a levegőbe minden, ami káros írja a hatodikelem.blog.hu. Nemcsak a környezetnek, hanem az embereknek is. És most senki se gondolja azt, hogy sötétzöld hippi vagyok, aki retteg a globális felmelegedéstől, és zokog ha meglát egy köhögő nyuszit. Engem elsősorban az zavar, hogy a hőerőművekből árad a szenny, és nem nagyon igyekszünk alternatívát találni erre. Ott van még nekünk az atom, melyről Dániel barátunk szépen leírta, hogy lehetőséget teremt a tisztább, biztonságosabb energiatermelésre. Sokan szidják az alternatív energiaforrásokat, többek közt a szelet. Magyarországon nem nagyon jött divatba a szélerőmű. De vajon miért van ez így?

 
Az egyik ok talán az, hogy errefelé nem nagyon találunk olyan területeket, ahol állandóan erős szél fújna. Erre nem gondolhatott Árpád vezérünk, amikor megtalálta nekünk ezt a jó Kárpát-medencét, hiszen hol volt még akkor évi kb. 45 TWh fogyasztása a nemzetnek… Az egyetlen olyan hely, amiről tudok – bár lehet hogy több is van – ahol jól ki lehet használni a szélenergiát, az a magyar-osztrák határvidék a Kisalföldön, a Fertő-tó környékén. Ugye sokan észrevettük már, Ausztriába menet azt látjuk a kocsi ablakában, hogy ezen az oldalon elvétve álldogál néhány kósza szélkerék, odaát meg több száz torony áll és pörög rajta a “propeller” szorgalmasan. Ilyenkor pedig előjön a cinikus nemzeti önkritikánk: “bezzeg az osztrákoknak van eszük”. Hadd jegyezzem meg, hogy sok-sok évvel ezelőtt volt egy windsurf-bajnokság a Fertő-tavon, ami szél híján elmaradt; tehát ez a híresen jó szeles környék sem mindig működik.
Vitatkozhatunk még sokat arról, hogy megéri-e szélerőművet építeni vagy sem, jót tenne a hazai villamos hálózatnak vagy sem. Pásztor úr posztjában erről sokat diskuráltak a hozzászólók, kíváncsian várom hogy van-e még vélemény és szakértelem a tarsolyukban. Az viszont nagyon érdekes sztori, miért nem valósult meg egy csomó szélerőmű-projekt Magyarországon. Néhány “állatvédő” és “környezetvédő” szervezet – az én szememben képmutató szájhősök – azért tiltakozott, ill. lobbizott hatékonyan a hatóságoknál, mert szerintük a szélkerék veszélyt jelent a madarakra. A többi repülő élőlényért nem aggódtak túlzottan, bár abban egyetértek velük hogy a csiripelő madárkák és a gólyák sokkal cukibbak, mint az utálatos legyek és dongók. Remélem nem bennem van a hiba, és jogosan tátom el a számat amikor ilyen hülyeséget hallok. “A madarak nekimennek a szélkeréknek.”

 

Egy korábbi videónk a szélenergiáról:

 [media id=105 width=320 height=240]

 

Ez most komoly? Ennyire ostobának nézik azokat a lényeket, akik a fél életüket a levegőben repülve töltik? Eme költői kérdésekre még viccesebb választ hallottam: éjszaka, sötétben, ködben nekimehetnek. Ezt az információt olyan nevetéssel fogadtam, hogy szinte leestem a székről. Annak az esélye, hogy a madár nem vesz észre maga előtt egy tornyot, amin marha nagy kerék lapátolja a levegőt, kb. annyi mint annak hogy elcsapja a kéményeket, villanyoszlopokat és egyéb tornyokat, építményeket. Persze, éjszaka ködben én is nekimehetnék egy oszlopnak, főleg ha nem vagyok józan. Végülis az első többsejtű lény megjelenése óta eljutott addig a Föld élővilágának fejlődése, hogy nem megyünk oda ahol megütjük magunkat. Van okom feltételezni, hogy a madarak érzékei nagyon jól működnek fönt a levegőben, még akkor is ha sötét van. Ha meg egyáltalán nem látnak, akkor talán nem csesznek ki magukkal, nem szállnak fel.

 
Persze most gyárthatnék összeesküvés-elméletet arról, hogy a szélerőmű ellen tiltakozó kamuzöldek a szén- és olajlobbi megbízásából bohóckodnak, de inkább nem teszem. Hiszen ma már szinte minden dologban lát valaki egy ördögöt, aki az Orbántól egészen a zöldséges néniig bárki lehet; ebbe a buliba inkább nem szállok be. Ami engem valójában izgat a szélenergiával kapcsolatban, az egy olyan lehetőség, amiről ritkán beszélünk. Pedig sokkal jobban kihasználhatnánk az amúgy nem túl jelentős szélenergiát, ami elhúz a fejünk fölött. Lehet hogy sokan hallottak már róla, van egy magyar találmány: a szélturbina. Olyan erőműről van szó, melyben függőleges tengelyű forgórész hajtja a generátort. Nagyobb hatásfokkal használja ki a szelet, mint a “hagyományos” háromlapátos, vízszintes tengelyű. A kísérletezés folyamatban van, az eredmények biztatóak. Kérdem én: miért nem építünk ilyeneket? És oh vajon miért nem támogatja ezt a projektet a jóságos nagybácsi, az Európai Unió?

Ajánlott tartalom

Jó hír annak, aki napelemes állami támogatásra pályázna idén

A kormány tervei szerint még az idén pályázatot hirdet azoknak, akik korábban háztartási méretű napelemes kiserőművet telepítettek és most szeretnének energiatárolót is feltenni.

Nincs hozzászólás

  1. Kedvelem ezt az oldalt, mert sok olyan egem egyébként érdeklő témával foglakozik, amiben egyébként nem vagyok szakértő. Remélem azokat nem ilyen mélységben dolgozzák fel mielőtt írnak róla, mert akkor kénytelen leszek leszokni a látogatásról.
    A tisztelt szerző lehetett volna oly igényes önmagával szemben hogy kicsit utána olvasson a szakirodalomnak (pl. épp a Kisalföldön végeztek kutatásokat magyar madarászok a kerekek által leütött madarak tekintetében).
    Értem én hogy egy-egy szélerőmű park telepítése több száz milliós üzlet és a beruházó nem örül ha “egy-két kósza madár” miatt füstbe egy helyszín. De legalább mondjuk ki, hogy mi fáj: a pénz elvesztése. Mert aki valóban a környezetért/természetért aggódik az nem mond ilyen sületlenségeket.
    Spanyolországban, Kaliforniában sajnos százával vertek le ragadozókat rosszul telepített szélparkok. A kulcsi szélerőmű adatait alapul véve (22m-es rotorlapátok, max fordulat 39/perc) egy általános iskolás is megmondja, hogy a kerültei sebesség a lapátok végén 300 km/h felett is lehet. A kulcsi szélerőműnél ráadásul jóval nagyobbakat is építenek/terveznek hazánkban. Belátom ahhoz már kellhet a középiskola is, hogy belássuk a 300 km/h sebességgel keresztbe mozgó lapátvég nem az a típusú veszélyforrás amihez a madarak érzékszervei az évmilliók során alkalmazkodtak. Közelről tehát semmi esélyük.
    A közvetlen leütésen túl a vonulás zavarásával is jelentős problémát okozhatnak az erőművek (sajnos szintén a cikk citál egy helyszínt: a Fertőtől nyugatra bizony komoly negatív hatásokat figyeltek meg).
    Ezeket e problémákat ráadásul a legnagyobb testű madarak a darvak, ludak, sasok, vagy épp nemzeti büszkeségünk a túzok szenvedik meg leginkább.
    Természetesen az is igaz, hogy a légvezetékeke, vagy a közlekedés több madár életét oltja ki közvetlenül, mint a szélparkok. Valamint az, hogy alacsony szennyezéssel állítják elő az energiát (a gyártás, telepítés, karbantartás nem emisszió-mentes). De a telepítéskor igenis körültekintőnek kell lennünk, és tanulnunk a Nyugat-Európában elkövetett hibákból, nem megismételni azokat.

  2. Sok jószándékú, okos ember foglalkozik az energiatermelés negatív hatásaival. Csak egyvalamit hiányolok a hozzászólásokból.Ha ez nem jó, a másik és harmadik módszer sem jó, akkor mi a jó megoldás? A hozzászólók kiállása nélkülözi a “szennyes” energiáról való lemondást. Szeretném látni, hogy milyen módon élné életét a harcias környezetvédő lakhelyén, külső energiaforrások nélkül? Ha megvalósította, szívesen megnézném.

  3. A madarakról: Sajnálom én is esetlegesen elpusztuló madár példányokat, de azt is figyelembe kell venni, hogy pl. egy széntüzelésű vagy atomerőmű mennyi kárt okoz az élővilágban. Egzakt módon persze nem lehet összehasonlítani elpusztult a madárszámmal az okozott kárt, de fajlagosan úgy hiszem a szélerőmű sokkal kevésbé ártalmas az élővilágra. Teljesen ártalmatlan megoldás nincs villamos-energia előállításra…Szubjektív véleményem szerint egy szélerőmű akár egy egész falut vagy kisebb várost el tud látni villamos-energiával, kár lenne helyette széntüzelésű erőműből ellátni villamos energiával, néhány madár miatt, az állatok évmilliók óta alkalmazkodnak a környezetükhöz. Az elvakult zöldek pedig menjenek vissza az 200 évet és éljenek elektromos áram: világítás, hűtés és távkommunikáció nélkül… hajrá!

  4. Ez a madárhiszti egy baromság.
    Repülőtereken és másutt is már kitalálták az ellenük-értük való védekezést.
    De akár az emberek által nem hallható ultrahangos rendszerrel is távol tarthatók a madarak.

    Más.
    Az atomerőmű egy olcsó és nem környezetszennyező energia előállító módszer. Természetesen az ismert veszélyek elkerülésére nagyon komoly gondot kell fordítani.
    Minden koncentrált energiát adó vagy tároló szerkezet, kezdve pl. a nagy teljesítményű akkumulátortól, a benzinnel hajtott autón és a gázfűtésen keresztül mind-mind veszélyes, hiszen kis helyen halmoztunk fel nagy energiákat.
    Ennek megfelelően, a Zöld gondolkodás szerint, minden energia előállítás és tárolás így vagy úgy de veszélyes.
    Persze műszaki ismeretek nélkül behunyt szemmel tiltakozni sokkal kellemesebb mint a megoldásokban részt venni.

    Ja és még egy dolog.
    A szénerőművekben nem csak szenet égetnek el, hanem ellenőrizetlen módon a szénnel együtt kibányászott egyéb ásványi anyagokat is. Ezek környezetszennyező netán sugárzó hatása nem kimutatott. Pedig érdekes lehetne egy atomerőművel történő összevetés.