Alternativ Energia www.alternativenergia.hu
Kapcsolódó cikkek
Hamarosan mozikba kerül a The End of The Line című, a túlhalászásról és a halászati készletekben okozott károkról készült dokumentumfilm. Van azonban a világnak olyan országa, mely a halászatból él meg, mégis sikeresen kezelte a kérdést. Izlandról és az ott érvényben lévő, az állam különleges helyzetét biztosító kvótarendszerről van szó.
A 310.000 lelket számláló kicsiny ország a természeti, leginkább a tengeri erőforrásokra támaszkodik, a tőkehal halászata adja a lakosság nagy részének a megélhetést. Izlandnak 1901-től van a partok körül kijelölt, kizárólag az izlandiak által használható övezete, mely kezdetben 3 mérföldet tett ki. Ezt bővítették ki a csökkenő halállomány, főképp a tőkehal és a foltos tőkehal védelme érdekében 1976-ban 200 mérföldre.
A terület meghatározása után a kormány szükségét látta a halászható mennyiségre vonatkozó szabályozásnak is. 1995-re sikerült egy működőképes kvótarendszert bevezetnie, amely a teljes tőkehalfogást a becsült állomány 25%-ban határozza meg. Minden egyes hajó bizonyos mennyiségű kvótát kap meg a teljes kvótamennyiségből, a kormány is része a rendszernek, mivel a kifogott nem megfelelő vagy döglött példányokat nem lehet visszadobni a vízbe, levonva az engedélyezett számból, ezek a halak vándorolnak át a kormány részébe. Az összkvótát minden évben a tudósok tavaszi és őszi biomassza-felméréséhez igazítva változtathatják. Amennyiben az eredmények valahol csökkenő készletekről tanúskodnak, lezárhatják az adott halászati területet. Ha a példányok mérete kicsi, akkor is lezárásra kerül sor. Jelenleg 40 kormánytag van megbízva ennek rendszeres ellenőrzésével. Szerencsére a példányok mérete nem csökken, hanem nő, és ezt sokan a szigorú intézkedések és az általuk biztosított ökoszisztéma és tápláléklánc regenerálódásának eredményeként tartják számon. Ennek ellenére a hőmérséklet és a tengervíz sokat változott az elmúlt 10-15 év során, sokkal melegebbé vált. Korábban a foltos tőkehal kizárólag az ország délnyugati részeinél élt, ám most már az egész halászterületen megtalálható, mint melegvízi halfaj.
A kvótarendszer sikeres, főleg, hogy mind a halászok, mind a halászatok, mind a kormány mellette állnak. A kezdeményezés előtt sokan hagyták ott a szakmát, ám azóta egyre többen vágnak ismét bele. A legnagyobb problémát jelenleg a fiatal munkaerő bevonása jelenti, ennek érdekében néhány kvótát a vidéki kisvárosoknak osztanak ki ott is életben tartva a szakmát. Mindenképp új emberekre lenne szükség, ám a vállalkozás elkezdése nagyon drága.
Az új kormány az elkövetkező 20 évben 5 %-kal növelné az összkvótát, így az új hajók is részesedést szerezhetnének. Másik indítványa a kis hajók napi rendszerességgel történő szabadhalászatának engedélyezése. Ezek szükségességéről és hasznos voltáról még folynak a viták.
Izland saját maga kormányozza teljes halászati láncát, a résztvevők támogatásával, sikeresen. 2010-től pedig használhatja a fenntartható tengeri halászat támogatója, a Marine Stewardship Council (MSC) címkéjét. A címkehasználatára azok a halászatok jogosultak, melyek tartózkodnak a halászati területek vagy fajok túlhalászatától, az egyes halfajták kihalásához vezető módszerektől, illetve a halászterületeiken kihalófélben lévő fajták egyedszámának növekedését biztosító intézkedéseket alkalmaznak.
