50 évre elegendő energiát nyerhetnénk ki egy-egy tájfunból a szélerőművekkel

Generációs ugrás jön a szélerőműveknél, a 2030-as évekre vizionált álmok válhatnak már most.

A nagyobb szélturbina a jobb – szólt eddig az alaptétel. Így egyszerűnek tűnt a matek: ugyanazon a területen több szélenergia termelhető, ha nagyobb lapátokkal forog a rotor, és nagyobb teljesítményű generátort hajt meg. De úgy is, ha a termelőegység magasabbra kerül – mert ott erősebben fúj a szél. Ez idáig e tényezők kombinációja jelölte ki a növekedési pályát, ám ennek költségvonzata, valamint technológiai kihívásai lassan elérik a megtérülési, illetve a műszaki észszerűség határait.

Az amerikai GE éppen 400 millió dollárt forgat be gigaszélerőmű-prototípusának kifejlesztésébe; ha a 12 megawattos Haliade-X 2021-re gyártáséretté válik, olyan magas lesz (260 méter), és olyan óriási (107 méteres) lapátokat forgat majd, hogy minden tornyot külön-külön jelölni kell a repülési térképeken. Cserébe, ha például az Északi-tengeren munkába állítanak egyet, az évente 16 ezer német háztartásénak megfelelő energiaszükségletet fedezhet, ami 45 százalékkal több a jelenlegi legnagyobb offshore (nem szárazföldön lévő) szélerőművek kapacitásánál.

Az erősebb, hatékonyabb, tartósabb és költséghatékonyabb turbina építésének szándéka évek óta erőteljes innovációs örvényt tart fenn az iparág körül. De azt a technológiának az emberiségre gyakorolt hatásait kutató Richard van Hooijdonk sem gondolta volna, amikor két éve sorra vette a szélenergia-ipar hat legfontosabb innovációs tételét, hogy ezek egyikének megvalósulása – az alacsony szélsebesség mellett is stabilan termelő turbinák megjelenése – nem várat magára a 2030-as évekig. Olyannyira nem, hogy a gyártók már most sorozatkész megoldásokra tudnak megrendeléseket felvenni. A valós idejű adatgyűjtés és vezérlés terjedésének, a szélenergia-betakarítás maximalizálását célzó digitális megoldásoknak ebben éppen olyan fontos szerepük van, mint például az USA-beli Sandia kutatóközpontban évek óta zajló terhelés-összehangolási kutatásoknak. Ez utóbbi kísérletek célja az ultrakönnyű rotorok, illetve a lapátvégi csúcsfeszültségek és anyagfáradási problémák megoldása.
De az ugyancsak amerikai National Renewable Energy Laboratoryval is lehet példálózni, mely a megbízhatóbb, tartósabb, mégis kisebb tömegű sebességváltó-technológiák fejlesztésén dolgozik. A GE pedig az ecoRotr néven ismert aerodinamikai csomagjának köszönhetően – amelyben a rotorkupolát úgy alakították át, hogy az azt érő szelet a burkolat a pengék felé irányítsa – 3 százalék körüli teljesítménynövekedést tudott felmutatni. A teljes cikk itt olvasható.

Ajánlott tartalom

Döntöttek: kötelezővé válik a napelemek telepítése az épületekre

Az Európai Parlament elfogadta az uniós napenergia-szabványt, amely előírja a napelemek telepítését az épületekre az EU tagállamaiban.